Agatha Christie születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Poirot, a tökéletes egoista nem szerette volna, ha (ki)oktatják saját mesterségében, vagy hogy egy élemedett vénkisasszony tegyen neki javaslatokat.” (Agatha Christie arról, miért nem szerepelt soha Poirot és Miss Marple ugyanabban a történetben)

1890. szeptember 15-én született Agatha Christie brit írónő, a világ egyik legismertebb krimiszerzője, aki pályafutása során olyan legendás nyomozók figuráját álmodta meg, mint Hercule Poirot, vagy Miss Marple. A brit hölgy, aki bűnügyi regényei és novellái mellett a romantikus műfajban is alkotott, egyike a világ legtöbbet olvasott szerzőinek, ugyanis műveit az elmúlt 90 évben – több mint 100 nyelven – körülbelül 300 millió példányban értékesítették.

Agatha Christie a dél-angliai tengerparton fekvő Torquay városában, Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot. Miután édesapja súlyos tüdőbetegségben szenvedett, a család Agatha gyermekkorának jelentős részét Franciaországban töltötte, ahol a kislány megtanult zongorázni, sőt, egy időben operaénekesi karrierre készült. A dél-európai levegő azonban nem hozott gyógyulást a családfő számára, így Millerék az 1900-as évek elején visszatértek Angliába, majd az édesapa 1902-ben meghalt. Az írónő ezután tíz évig – mint a legfiatalabb gyermek – édesanyjával élt, 22 esztendősen azonban megismerkedett Archibald Christie pilótával, aki 1914-ben oltár elé is vezette őt. A párnak később egy leánygyermeke született. Időközben kirobbant az első világháború, az újdonsült férjet a frontra vezényelték, Agatha pedig – mint nővér – a torquayi kórházba került.

A fiatalasszonyt aztán idővel egy laboratóriumban alkalmazták, ahol – a nap mint nap látott gyógyszerek és mérgek nyomán – fantáziájában megszületett egy furfangos gyilkosság története, ahol a rejtélyt egy kopaszodó, finomkodó, modoros, bajszos úriember oldotta meg; ő volt Hercule Poirot, akit az írónő még 1920 során rajzolt meg. A történet szerencsére nem csak múló gondolat maradt, a fiatalasszony ugyanis 1920-ban rászánta magát az írásra, és papírra vetette A titkozatos stylesi eset című bűnügyi regényt. Az első könyv – a későbbiekhez képest – még szerény sikereket aratott, mindenesetre ennek megírása után Agatha szinte ontotta magából a hasonló történeteket, melyek közül az első öt terjesztési jogát egy szemfüles kiadó regényenként mindössze 25 fontért szerezte meg.

Az 1926-os esztendő aztán több szempontból fordulópont lett Agatha Christie életében. Egyfelől Az Ackroyd-gyilkosság című megírása után neve világszerte ismertté vált, másfelől viszont magánélete romokba dőlt. Ebben az évben ugyanis az írónő férje, Archibald bejelentette válási szándékát, mire az üstökösként feltűnt írónő 11 napra elveszett a nyilvánosság elől; ez az időszak máig rejtélyt képez Agatha életében, mindenesetre – szerencsére – sem az öngyilkosságról, sem az őrületről szóló híresztelések nem bizonyultak valódinak. A megviselt asszony hamarosan újra felbukkant, és válása után ugyanott folytatta nagyszerű karrierjét, ahol korábban abbahagyta.

Bár Agatha haláláig megtartotta első férje vezetéknevét, idővel – egy Max Mallowan nevű régész személyében – ismét párt talált magának, akivel egészen haláláig együtt maradt, igaz, Mallowan sem bizonyult a hűség bajnokának. Az írónő a következő évtizedekben – férje munkájának köszönhetően – beutazhatta a Közel-Keletet, ott szerzett élményei pedig olyan híres regények megírására inspirálták, mint például a Halál a Níluson, vagy a Gyilkosság Mezopotámiában című krimi.

A 20. század derekán Agatha a világ egyik legolvasottabb írója lett, akinek műveit közvetlenül a megjelenés után több tucat nyelvre lefordították, és milliós példányszámban árusították, szerte a világon; az írónő tehetsége még a brit királyi udvar figyelmét is felkeltette, így Agatha 1971-ben a Brit Birodalom dámája cím – ez a lord méltóság női megfelelője volt – büszke tulajdonosa lett. Bár ebben az esztendőben az idős asszony már számos betegségtől szenvedett, élete utolsó éveiben sem hagyta abba az írást, és 1976-ban bekövetkező haláláig – 1975-re – többek között Poirot kalandos élettörténetét is befejezte. Az írónő népszerűségét talán az mutatta legjobban, hogy a híres belga detektív „emlékére” később számos újság nekrológot közölt.

Bár Agatha Christie álnéven romantikus regényeket – sőt, igen sikeres színpadi műveket – is írt, nevét mégis a krimi műfajában tette halhatatlanná. A kissé önelégült Poirot és a vénkisasszony Miss Marple megrajzolója azokkal a detektívregényekkel vált legendává, melyekben a felső rétegek életébe – és gyilkosságaiba – belecsöppenő furcsa nyomozók állandó kérdezősködésükkel, csendes szimatolásukkal, és komoly logikai fejtegetéseik során lépésről lépésre göngyölítették fel a bűneseteket, közben pedig – mintegy mellékesen – feltárták a szereplők legféltettebb titkait is.

Az Agatha Christie-regényeknek szinte védjegyévé vált a mindenkit körbelengő gyanú, a fojtott hangulat és a lassú, komótos leleplezés, mely rendszerint egy könyvtárszobában, az összes szereplő előtt, egyfajta kinyilatkoztatásként zajlott le. Agatha zsenialitását ugyanakkor az is bizonyította, hogy az írónő két ilyen eleven karakter nélkül is képes volt remekműveket alkotni; erre A tíz kicsi néger című krimi szolgáltatta a legjobb példát. Nem véletlen tehát, hogy az írónő már hosszú élete során bekerült a legolvasottabb szerzők közé, miközben a televíziózás fénykorában az általa megrajzolt figurák – főleg Hercule Poirot – a mozivásznon és a képernyőn is világhódító útra indultak.