rubicon
back-button Vissza
1890. március 9.

Tisza Kálmán benyújtja lemondását

Szerző: Tarján M. Tamás

"Ezelőtt pár évvel magam is láttam, hogyan hajladoztak előtte az emberek. Ma már nem hajladozik senki. Tisza Kálmán egyszerű öreg úr. Pózolni sohasem tudott. Most is azt a kabátot viseli, amit a nagyváradi szabója varr neki és pirítós kenyeret eszik kuglerek helyett a vacsorája után. A parlamentnek most már csöndes tagja ő. Csupán akkor lehet látni a teremben, mikor Wekerle, vagy Horváth Gyula beszél, vagy pedig mikor előre jeleznek valami érdekes beszédet." (Gárdonyi Géza)

1890. március 9-én nyújtotta be lemondását Tisza Kálmán, a dualizmus korának legjelentősebb miniszterelnöke, aki 15 évig irányította Magyarországot.

Tisza Kálmán későbbi jelentőségének dacára pályafutása hajnalán meglehetősen messze állt a deáki kiegyezés elvi alapjától, ugyanis 1861-ben a Teleki László-féle Határozati Pártban politizált, majd - Ghyczy Kálmánnal - a Balközép vezéralakja lett. Tisza a kiegyezés után ellenzéki szerepbe került, 1868-ban pedig közzétette híres bihari pontjait, melyek többek között a magyar gazdaság függetlenségét és az önálló honvédsereg megalapítását követelték. A Balközép természetesen ezzel a programmal teljesen esélytelenül pályázott a kormányzásra, Tisza Kálmán azonban az 1870-es évek közepére mégis esélyt szerzett a miniszterelnökségre: ennek az volt a legfőbb oka, hogy Andrássy Gyula gróf utódjának, Lónyay Menyhértnek az agresszív vezetési stílusa a Deák-párt képviselőinek jelentős részét elidegenítette a kormánytól, ezzel egy időben pedig mind többen gyülekeztek a Balközép körül.

A "nagy manőver", Tisza Kálmán hatalomba emelése már 1873 végén megkezdődött, ekkor ugyanis Ghyczy Kálmán kivált, és megalakította a Középpártot, mely 1875 tavaszáig sikeresen koordinálta a fúziós tárgyalásokat a Balközép és a Deák-párt között. Ehhez persze Tiszának is áldozatot kellett hoznia, ő azonban a hatalom kapujában kész volt "szögre akasztani a bihari pontokat", amiért később rengeteg bírálatban részesült. Az utókor ugyanakkor már úgy tartja - jogosan -, hogy a Wenckheim-kabinetben belügyminiszteri széket nyerő, majd október 20-án kormányt alakító Tisza Kálmán döntésével a magyar történelem egyik legsikeresebb korszakát alapozta meg.

Tisza, akit ellenfelei - nem éppen hízelgő értelemben - "Generálisnak" tituláltak, sok szempontból új vezetési stílust honosított meg a magyar politikában, ugyanis elődeitől eltérően nem volt jelentős szónok, és már-már az unalom határát súroló lakonikussággal

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.