Bárdossy László születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Egészen rövid bejelentést szeretnék tenni. A Ház elnöke méltó szavakkal bélyegezte meg a Szovjet népjogellenes és minősíthetetlen magatartását. A magyar királyi kormány megállapítja, hogy a támadás következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállt
(Bárdossy László, 1941. június 27.)

1890. december 10-én, Szombathelyen született Bárdossy László magyar diplomata, miniszterelnök, akit Horthy kormányzó Teleki Pál öngyilkossága után nevezett ki a kormány élére. Bárdossy majdnem egyéves vezetése alatt Magyarország részt vett a Jugoszlávia elleni német hadműveletekben, a Szovjetunió elleni támadással és az amerikai hadüzenettel belépett a második világháborúba, miközben itthon a harmadik zsidótörvény jelezte, hogy hazánk végleg a tengelyhatalmak oldalán kötelezte el magát.

Bárdossy tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán végezte, ahol 1912-ben szerzett diplomát. Pályafutása igen érdekesen alakult, ugyanis a későbbi miniszterelnök egészen 1941-ig csak igen apró lépésekkel haladt felfelé a ranglétrán: 1913-ban segédfogalmazó lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd tanfelügyelői, később segédtitkári állásba emelkedett, 1921-re pedig titkárrá lépett elő. Bárdossy pályája ezután váratlan fordulatot vett, ugyanis a Külügyminisztérium sajtóosztályának alkalmazásába került, mely öt év után – 1927-ben – már az ő irányítása alatt működött. 1930-tól a londoni magyar nagykövetség tanácsosaként tevékenykedett, 1934-ben pedig Bukarestben nagyköveti megbízást kapott. Bárdossy Lászlóról tehát túlzás nélkül állíthatjuk, hogy üstökösként tűnt fel 1941 elején, hiszen februárban örökölte meg az elhunyt Csáky István külügyminiszteri székét, április 4-én pedig a külpolitikai helyzet reménytelensége elől öngyilkosságba menekülő Teleki Pál miniszterelnök helyébe lépett.

Horthy Miklós igencsak nehéz időszakban bízta meg Bárdossyt a kormányzással, hiszen Teleki végzetes tettével az öngyilkosság indítéka, a Jugoszlávia feldarabolásával kapcsolatos lépéskényszer nem szűnt meg. Berlin a „renitens” délszláv állam megrendszabályozásában ezután is igyekezett kierőszakolni a magyar állam aktív részvételét, ami hazánk még nagyobb fokú elszigetelődése mellett akár a szövetségesek hadüzenetét is eredményezhette. Bár a kockázat jelentős volt, a revízió logikája alapján Bárdossy és a kormány nem merte megkísérelni a felkérés elutasítását, igaz, a vezérkar taktikus módon megvárta, míg az önálló Horvátország kikiáltásával Jugoszlávia de facto felbomlik. Ezután már viszonylag könnyen el lehetett hárítani a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés felrúgása miatti esetleges szemrehányásokat, Bárdossyék számítása pedig be is vált, hiszen az 1941. április 11-én kezdődő bevonulás nem váltott ki hadüzenetet. Ezzel együtt Magyarország újabb revíziós sikereket könyvelhetett el, a részvételért cserében ugyanis a Bácska, a Baranya-háromszög és a Muravidék visszatért hazánkhoz.

Magyarország mindazonáltal nem maradt sokáig távol a világháborús konfliktustól. Június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót, a keleti háború pedig a Németország támogatásáért versengő, egymással torzsalkodó közép-európai államokra – köztük hazánkra – igen komoly nyomást gyakorolt. Budapesten megoszlottak a vélemények a hadba lépéssel kapcsolatban, Werth Henrik vezérkari főnök azonban – a további revíziós sikerek biztosítása érdekében – a németek támogatása mellett tört lándzsát, és sok szempontból ebbe az irányba hatott Bárdossy is, aki június végén eltitkolta az országgyűlés előtt Molotov barátságos hangvételű üzenetét (ebben a külügyi népbiztos elismerte a bécsi döntéseket, és semlegességet kért Magyarországtól).

A végső lökést ugyanakkor mégsem a kormányfő, hanem a máig felderítetlen június 26-i kassai bombázás adta, melyet a hivatalos körök – az első beszámolókra hivatkozva – szovjet agressziónak minősítettek. Horthy Miklós még ezen a délutánon – utólagos parlamenti jóváhagyással – deklarálta a hadiállapotot, június 27-én pedig – Bárdossy bejelentését megelőzően – a Kárpát-csoport át is lépte az államhatárt. Miután a magyar haderő december elejéig felszólítás ellenére sem vonult vissza a Szovjetunió területéről, e hónap 7-én Nagy-Britannia hadat üzent Magyarországnak, december 11-én pedig Bárdossy – német és olasz nyomásra – önkényesen bejelentette a hadiállapotot az Egyesült Államokkal is.

Bárdossy László ciklusa során tehát az egyoldalú németbarát politika teljesen kiszorította a Teleki-féle fegyveres semlegesség taktikáját; Magyarország visszavonhatatlanul elkötelezte magát a hitleri Németország mellett, ez a döntés pedig úgy a bel-, mint a külpolitikában számos következménnyel járt. A megváltozott körülmények nagy szerepet játszottak az 1941/XV. törvénycikk, vagyis a harmadik zsidótörvény kiadásában, mely ugyancsak faji alapon határozta meg ezt a kisebbséget, és – „fajgyalázás” címén – a házasságot, valamint a szexuális kapcsolatot is megtiltotta zsidók és nem zsidók között. A Bárdossy-kormány németbarátságának másik fontos következménye a 2. magyar hadsereg felállítása volt, mely a háború fordulópontján, 1942–43 telén gyakorlatilag megsemmisült a Don-kanyarban támadó szovjet túlerő ellen. Mindazonáltal a nácik oroszországi vereségének első jelei már az 1941-42-es év fordulóján, a Barbarossa-terv kudarcával megmutatkoztak, ez a fejlemény pedig a túlságosan elkötelezett Bárdossy helyzetét is megingatta. Bár úgy tartják, a miniszterelnök március 7-i leváltásának legfőbb oka abból adódott, hogy ellenezte Horthy István kormányzóhelyettesi kinevezését, feltételezhetően Kállay Miklós eltérő politikai hitvallása is szerepet játszott abban, hogy Bárdossynak tavasszal távoznia kellett a hatalomból.

A bukás után az egykori miniszterelnök megmaradt politikai nézetei mellett, és 1943-tól az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke lett, 1944 októberétől pedig előkelő pozícióban vett részt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének munkájában. Bárdossy László 1945 elején távozott nyugatra, és áprilisban ugyan sikerült vízumot szereznie Svájcba, május elején visszatoloncolták őt Németországba. A politikus az amerikai hadsereg fogságába került, mely a népbíróság kérésére ősszel kiadta Magyarországnak a háborús bűnökkel vádolt miniszterelnököt. Bárdossy ügyét október 19-től november 3-ig tárgyalták Budapesten, ez idő alatt pedig az egykori politikus műveltségével és intellektusával gyakorta ejtette zavarba a Major Ákos vezette bíróságot. Mindennek dacára a miniszterelnököt végül bűnösnek találták az ellene felhozott vádakban, és kötél általi halálra ítélték, amit a végrehajtás előtt egy nappal, 1946. január 9-én golyó általi kivégzésre enyhítettek

A január 10-én meghalt Bárdossy László személyének – és perének – megítélése persze mind a mai napig vitákat gerjeszt, és ahogy az ilyen esetben szokás, egyes körök megpróbálják felmenteni, mások pedig arra törekszenek, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a miniszterelnököt. Tény, hogy a népbíróság igazságtalan volt abból a szempontból, hogy figyelmen kívül hagyta a Bárdossyra és Magyarországra nehezedő külső nyomást; másfelől ugyanakkor a meghozott döntésekért mégiscsak a miniszterelnököt illeti a felelősség, aminek elismerése nélkül hamis képet alakítanánk ki tevékenységéről.