rubicon
back-button Vissza
1885. június 17.

New Yorkba érkezik a Szabadság-szobor

Szerző: Tarján M. Tamás

1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba a Szabadság-szobor – teljes nevén: A Szabadság Megvilágosítja a Világot – melyet Franciaország adományozott az Egyesült Államok számára, a független köztársaság kikiáltásának századik évfordulójára. A Liberty Islanden felállított, 151 láb magas kolosszus 125 év alatt az amerikai állam és a szabadság egyik leghíresebb szimbóluma lett az egész világ számára.

A centenáriumi emlékmű ötlete Édouard Laboulaye történésztől eredt, akinek kezdeményezése után a francia nemzetgyűlés Frédéric Augusthe Bartholdi szobrászt bízta meg a műalkotás elkészítésével. A kezdeti elképzelések szerint az 1876-ra felépített emlékműnek az egyiptomi Port Szaid kikötője adott volna otthont, és az „Egyiptom fényt visz Ázsiába” címet viselte volna, de a helyi – a brit monarchia befolyása alatt álló – kormányzat nem vállalta a grandiózus terv járulékos költségeit. Így került az Egyesült Államok a tervek középpontba, ahol a francia ajándék már jóval népszerűbb volt. Franciaország számára ez a gesztus nem csak diplomáciai, hanem belpolitikai jelentőséggel is bírt, hiszen az emlékművel a politikai vezetők a még friss – III. Napóleon 1870-es bukásakor visszaállított – köztársasági államforma fenntartását kívánták demonstrálni.

Bartholdi ennek megfelelően megkezdte a szobor tervezési munkálatait, mely során a statikai problémák leküzdésére Gustave Eiffel mérnök segítségét vette igénybe. Az Eugéne Delacroix által készített híres festmény – A Szabadság vezeti a népet – nőalakjáról mintázott emlékmű első, kisebb változata a párizsi Luxembourg-kertben került bemutatása, az 1878-as világkiállítás során pedig a látogatók már a fej és a gigantikus test egyes részeit is megcsodálhatták.

A Szabadság-szobor későbbi helyén az amerikaiak építették fel a homokkőből emelt hatalmas talapzatot, a munka költségeinek finanszírozására pedig – a franciákhoz hasonlóan – számos adakozási kampányt indítottak. E kevéssé népszerű kezdeményezés élharcosa a neves újságíró, Joseph Pulitzer lett, és a jövő ismeretében némi iróniával bír az a tény, hogy az emlékművet később felavató Cleveland elnök – még New York-i kormányzójaként – maga is megtagadta a pénzügyi támogatást a Szabadság-szobor építőitől. A gigantikus szobor 1884 nyarán már szállításra készen állt Franciaországban, a következő év júniusában pedig az Isere hajó fedélzetén – 300 darabban –  épségben meg is érkezett az

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.