Tódzsó Hideki születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az igazságnak semmi köze a győztes, vagy vesztes nemzetekhez, az igazság egy erkölcsi norma kell legyen, amit a világ népei egyöntetűen elfogadnak. Ezt keresni és elérni – ez az igazi civilizáció.”
(Tódzsó Hideki)

1884. december 30-án született Tódzsó Hideki japán miniszterelnök és tábornok, a távol-keleti birodalom második világháborús főbűnöseinek egyike. Tódzsó 1940-től Konoe Fumimaro kabinetjének hadügyminisztereként, 1941 októberétől 1944 júliusáig pedig kormányfőként vett részt Japán irányításában, így jelentős szerepe volt abban, hogy a császárság hadat üzent a nyugati hatalmaknak, és világméretűvé szélesítette az 1937-ben kezdődött háborúskodást.

Tódzsó Hideki Tokió közelében, egy katonacsalád gyermekeként látta meg a napvilágot, és édesapja példáját követve később ő maga is ezt a pályát választotta. A fiatalember 15 esztendősen felvételizett a császári kadétiskolába, ahol kiemelkedő eredménnyel végzett, így az 1910-es évek elején vezérkari tiszti képzésre is jelentkezhetett. Tódzsó az első világháború idején kapitányi beosztást kapott a Japán Császári Hadseregben, 1919-től pedig mint katonai attasé előbb Svájcban, majd Németországban szolgált. Hazatérése után aztán gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1924-ben alezredessé, 1928-ban őrnaggyá, öt évvel később pedig már tábornokká léptették elő, miközben egy gyalogezred parancsnokává is kinevezték.

Tódzsó Hideki az 1920-as évek kapcsolódott be a nagypolitikába, és a hadügyminisztérium beosztottjaként 1935-ben elnyerte a Kínában állomásozó Kvantung-hadsereg rendfenntartó egységeinek főparancsnoki pozícióját. A tábornok felettesei körében nagy elismertségre tett szert gyors döntéshozó képessége miatt, miután pedig 1936 februárjában a szélsőséges katonatisztek puccsa ellenében Hirohito császárt (ur. 1926-1989) támogatta, még magasabbra emelkedhetett a katonai hierarchiában. Az uralkodó 1937-ben Tódzsót nevezte ki a Kvantung-hadsereg vezérkari főnökének, tehát a Kína északi részén és Belső-Mongóliában végrehajtott hadműveletek ezután az ő felügyelete alatt zajlottak. A tábornok 1938-ban Itagaki Szeisiró hadügyminiszter helyettese lett, majd 1940 júniusában a helyére is lépett.

Hasonlóan korábbi állásfoglalásához, Tódzsó a miniszteri székben is a háború pártján politizált, így például támogatta a Németországgal és Olaszországgal aláírt háromhatalmi egyezmény megkötését, és erőteljesen lobbizott azért, hogy Japán csapatai 1940 során partra szálljanak a nácik által megszállt Franciaország indokínai gyarmatain. Miután Washington kereskedelmi szankciókkal és olajembargóval válaszolt a császárság hadműveleteire, Tódzsó minden energiáját abba fektette, hogy rábeszélje Hirohitót a nyugati hatalmak elleni háborúra, aminek igen egyszerű oka volt: a távol-keleti hegemóniára törő Japánt nyersanyaghiány fenyegette, és az Egyesült Államokkal megszakadt kereskedelmi kapcsolatok után nem maradt más lehetősége, mint erőszakkal megszerezni a szükséges kőolajat, illetve a többi ásványkincset.

Ez még nem jelentett volna automatikusan háborús konfliktust Washingtonnal, Tódzsó Hideki azonban azzal is tisztában volt, hogy az amerikaiak nem néznék tétlenül a brit és holland gyarmatok lerohanását, ezért a megelőző csapás mellett foglalt állást. 1941 őszén Hirohito gyakorlatilag Tódzsó és az akkori miniszterelnök, Konoe Fumimaro álláspontja között tétovázott, október 16-án, a tábornok kormányfői kinevezésével pedig meg is hozta döntését, és eldöntötte birodalma sorsát. A katonatiszt november során ugyan még megpróbálkozott békés úton eredményt elérni az Egyesült Államokkal szemben, ám a háttérben – Jamamoto és Nagumo admirálisok vezetésével – már megkezdődött a december 7-i, Pearl Harbor ellen végrehajtott akció szervezése.

Ezzel a rajtaütéssel Japán „hivatalosan” is belépett a második világháborúba, Tódzsó Hideki pedig az 1941-42. év sikereinek köszönhetően népszerűsége csúcsára ért. A miniszterelnök mindeközben szinte diktátori hatalmat épített ki, hiszen a kormányfői poszt mellett a belügyi, oktatásügyi és hadügyi tárcákat is magához vette, sőt, 1944 februárjától a vezérkari főnökséget is kisajátította. Irányítása alatt Japánban fokozódott a háborús, nacionalista propaganda, Tódzsó népszerűségét azonban kikezdték az 1942-es midway-szigeteki vereséggel kezdődő tengeri, majd szárazföldi kudarcok. A miniszterelnök sok szempontból ezen folyamat ellen kívánt védekezni a vezérkari főnökség megragadásával is, ám a békaugrással és pusztító bombázásokkal operáló amerikaiak megállítására a nemzet túlfanatizálásával sem volt képes. Hirohito császár 1944 júliusában, Saipan eleste után lemondásra kényszerítette Tódzsó Hidekit, aki ezután Japán totális vereségéig visszavonultan élt.

1945 szeptemberében aztán a szigetországot megszálló amerikai erők főparancsnoka, MacArthur tábornok utasítására – mint háborús bűnöst – Tódzsót őrizetbe vették, aki elfogása előtt sikertelenül próbált meg öngyilkosságot elkövetni. A szövetséges orvosok végül megmentették a miniszterelnök életét, majd Tokióban hadbíróság elé állították, ahol mindenekelőtt a háború kirobbantását és a szövetséges hadifoglyokkal szembeni embertelen bánásmódot kérték rajta számon. Tódzsó Hideki helyzetén sokat rontott az a politikai kompromisszum, mely Hirohito és az amerikaiak között köttetett, a megszállók ugyanis, Japán stabilitása érdekében a császári családot megkímélték a felelősségre vonástól, ezáltal pedig – a végrehajtó hatalom fejeként – Tódzsó lett a háborús cselekmények első számú felelőse. A miniszterelnököt bírái végül bűnösnek is találták, és az ítélethozatal után egy hónappal, 1948. december 23-án felakasztották.