A Brooklyn-híd átadása

Szerző: Tarján M. Tamás

1883. május 24-én adta át Chester A. Arthur amerikai elnök és Grover Cleveland, New York állam kormányzója a forgalom számára a Brooklyn-hidat, a világ akkori leghosszabb függőhídját.

A Manhattant és Brooklynt összekötő építményt 1869-ben álmodta meg egy német származású mérnök, John Augustus Roebling, aki még fiatalon vándorolt ki az Egyesült Államokba. Roebling az 1833 méter hosszú híd megtervezése előtt már rengeteg tapasztalatot szerzett, ugyanis az ő tervei alapján épült többek között a Niagara-vízesés felett átívelő függőhíd és egy hasonló pittsburghi alkotás is.

A német származású tervező újdonságot hozott a hídépítészetbe abból a szempontból, hogy a meglehetősen instabil és könnyen rongálódó függőhidakat acélkábelekkel akarta megerősíteni – így épülhetett meg a Brooklyn-híd is. Roebling már 1867-ben New Yorkba utazott, hogy méréseket végezzen az East Riveren. 1869 júliusában éppen a folyón érte őt egy végzetes baleset, amikor csónakjával a híd építéséhez szállított vasoszlopoknak csapódott, egy tetanuszos fertőzés pedig lába mellett végül az életét is elvette.

Ekkor Roebling helyét fia, a szintén mérnök végzettségű Washington Augustus vette át, irányításával 1870. január 3-án kezdődött meg a munka. A Brooklyn-híd építésekor az első és legnehezebb feladat a gránitból készült hídoszlopok lerakása volt, vagyis az építkezés az East River fenekén indult meg. Roebling a folyómederbe 14, illetve 24 méter mélyen fekvő, roppant tömegű keszonokat tervezett, ahol az építőmunkások embertelen körülmények között végezték munkájukat.

A levegőtlenség és a keszonbetegség következtében rengetegen betegedtek meg, többen életüket is vesztették, ráadásul a kezdetleges színvonalú kabinban néha tűzeset is pusztított. Az idősebb Roeblinggel együtt a híd 27 áldozatot követelt, ráadásul 1872-ben – éppen keszonbetegség következtében – a fiatalabb mérnök is ágyba kényszerült; ettől kezdve felesége, Emily vitte utasításait a Brooklyn-hidat építő munkások számára.

A mérnököknek úgy kellett megtervezni a hidat, hogy ebben a korban még nem volt lehetőség szélcsatorna-kísérletekre. Becslések alapján Roeblingék az acél tartókábelek segítségével a szükségesnél négy-hatszor erősebbre tervezték a Brooklyn-hidat, ráadásul a befejező munkálatok során – esztétikai okokból – további 250 átlós kábellel is megerősítették az építményt.

Elkészültekor a Brooklynt Manhattan szigetével összekötő híd volt a leghosszabb függőhíd a világon, melyet joggal a világ nyolcadik csodájának is neveztek. Bár a Brooklyn-híd szemmel láthatóan stabil építmény volt, mégis elterjedt az a rémhír, hogy bármelyik pillanatban összeomolhat. Az 1883. május 24-i átadás látszólag eloszlatta a félelmeket, ezen a napon ugyanis Arthur elnök és Cleveland kormányzó társaságában egy nap alatt 250 000 ember haladt át a hídon, május 30-án mégis tömegpánik tört ki, mely 12 áldozatot követelt.

A félelmeket 1884-ben oszlatta el végleg a Barnum Cirkusz tulajdonosa, aki elefántjaival – köztük a legendás Jumbóval – vonult át az East River felett. A merész építmény hosszú távon rohamos fejlődést hozott a parti városok számára, a két Roebling által tervezett híd tette lehetővé New York City 1898-as egyesítését, a világ egyik legnagyobb metropolisának születését.