Vidats István gépgyáros halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1883. június 17-én hunyt el a kalocsai Vidats István gyáros, az első magyar mezőgazdasági gépműhely alapítója, a híres Vidats-eke feltalálója.

Vidats egy kalocsai szabó fiaként született, azonban nem családi mesterségét vitte tovább, hanem – apja nyomására –  lakatos szakmát tanult Szegeden. A fiatalember Illés nevű tanára révén kezdett érdeklődni a mezőgazdasági eszközök iránt, aki – a vasárnapi iskolában – gyakran bízta meg őt ilyen témájú rajzok elkészítésével. Miután Vidats István kitanulta mesterségét, a kor szokásához híven többéves tanulmányútra indult, melynek java részét Bécsben töltötte, később Bánátkomlóson telepedett le, mint uradalmi gépész. Az ügyes kezű lakatos már itt is feltűnést keltett, a környéken élő falusiak állítólag egyszer egy toronyóra elkészítésével is megbízták a kiváló szakembert.

Vidats életében aztán az 1830-as esztendő hozott fordulatot, amikor kezébe került gróf Széchenyi István Hitel című munkája. A kézügyesség mellett jó üzleti érzékkel is bíró gépész a mű hatására kezdett bele olyan eszközök tervezésébe, melyek – a nagyobb haszon érdekében – a mezőgazdasági munkát gyorsabbá és eredményesebbé tehették, legalapvetőbb szerszámként pedig egy új típusú eke jött először számításba. Az osztrák földön megismert technikai újítások nyomán Vidats István 1844-re fejlesztette ki a róla elnevezett Vidats-ekét, mely az 1846-os pesti ipari kiállításon aranyérmet hozott számára, és elindította üzleti karrierjét.

Az 1842-ben Pesten letelepedő gépész e találmány nyomán alapította meg az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyárat, mely a szabadságharc bukása után már évi 600 szerszámot értékesített a földművesek között. A Vidats-eke növekvő népszerűsége aztán arra ösztönözte az üzletembert, hogy 1852-ben bérbe – majd később tulajdonába – vegye a ferencvárosi öntödét, és „gyárnoki engedélyt” kérjen a pesti városházától. A Vidats-gépgyár az 1850-es évek alatt szédületes sebességgel fejlődött, hét esztendő alatt megtízszerezte az általa előállított gépek számát; közben a kreatív tulajdonos másféle mezőgazdasági eszközök tervezésével is kísérletezett, készített például kukoricamorzsolót, szecskavágót, cséplőgépet és malomszerkezetet is. Vidats István rengeteg ötletet merített az 1862-es londoni világkiállítás termékeiből, és ugyanebben az évben a romániai Craiova városában új üzemet is alapított.

Vidats idővel minden bizonnyal Magyarország, de talán az egész kelet-európai régió leghatalmasabb gépgyárának tulajdonosa lehetett volna, ha az 1869-es pénzügyi csőd nem indítja el a lejtőn. Eddigre az egykori apró pesti vállalkozás már messze túlnőtt az ország határain, és piacot szerzett magának nem csak a Balkán-félszigeten, de Ausztrián belül, valamint a hatalmas Oroszországban is. Az 1869-os év azonban megrendítette Vidats épülő birodalmát, ráadásul a következő évek rossz termései, az 1873-ban beütő tőzsdekrach, majd fia, a gyárat igazgató Vidats János öngyilkossága az összeomlás szélére sodorta a kezdetben szárnyaló vállalkozást. Az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár aztán Vidats István betegsége után, 1876-ban zárta be végleg kapuit, a tehetséges lakatos és vállalkozó pedig szegényen és elfeledve fejezte be életét.