Rudolf főherceg és Stefánia belga hercegnő esküvője

Szerző: Tarján M. Tamás

1881. május 10-én vette feleségül Bécsben Habsburg-Lotharingiai Rudolf főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse Stefánia hercegnőt, II. Lipót belga király (ur. 1865-1909) lányát.

Ferenc József császár és király (ur. 1848-1916) egyetlen fia kiházasításakor elsősorban a leendő feleség katolikus vallását és előkelő származását tartotta szem előtt, bár előnynek bizonyult a hercegnő konzervatív jelleme is. Az oltár előtt így két teljesen ellentétes jellem találkozott: a 23. életévét betöltő Rudolf – nagyanyja, Zsófia főhercegné törekvései ellenére – szabadon gondolkodó, kreatív személyiség volt, liberális eszmékkel, a tudományok iránti vonzalommal. Bár Rudolf nevelése kezdetben Erzsébet királyné kizárásával a szadizmusig menően katonás és konzervatív volt – első nevelője, Leopold Gondrecourt gróf alatt felszerelésben kellett menetelnie és zokszó nélkül zuhogó esőben állnia, mindössze hatévesen – a fiatal főhercegből nem sikerült kiölni íráskészségét és kreativitását, amit későbbi nevelői, Rónay Jácint, valamint Alfred Brehm és Ferdinand von Hochstetter híres természettudósok fejlesztettek tovább.

Ferenc József szemében a trónörökösi szerephez nem volt méltó a tudományok iránti szenvedély, így nem becsülte sokra fia munkásságát, megtiltotta Rudolf számára az egyetemi tanulmányokat, ezért a főherceg autodidakta módon képezte magát. Brehm javaslatára részt vett Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című grandiózus, 16 kötetes munka készítésében, ezenkívül ornitológiai tanulmányt és számos útleírást is megjelentetett. Rudolf politikai nézetei miatt került konfliktusba Ferenc Józseffel, mivel köztudottan a nyugat-európai liberalizmus pártján, a Monarchia megcsontosodott rendszerével szemben foglalt állást.

Újságíró barátai révén Rudolf gyakran közölt kritikus hangvételű cikkeket a Neues Wiener Tagblatt hasábjain, az „őskonzervatív” Eduard Taaffe és Tisza Kálmán által működtetett kormányzatokat ostorozva, természetesen álnéven. A haladó eszméket pártoló főherceget az egész Monarchiában nagy népszerűség övezte, a magyarbarátnak tartott „Rezső királyfi” egyik legjelentősebb hazai híve Jókai Mór író volt. Az 1881-ben kötött házasságtól Ferenc József Rudolf lázadó természetének csillapodását várta, Stefánia azonban intellektuális szempontból kevésnek bizonyult a főherceg számára. A hercegi pár egyetlen gyermekük, Erzsébet Mária főhercegnő 1883-as születéséig látszólag harmonikus kapcsolatban élt Prágában, majd Bécsben, de a korábban is nagy nőcsábász hírében álló, és a nők bálványaként számon tartott Rudolf mellett hamarosan feltűntek az alkalmi szeretők és prostituáltak, például a bécsi előkelő körök által „támogatott” Mizzi Kaspar is.

Szeretői egyikétől Rudolf nemi betegséget kapott el, mellyel megfertőzve Stefániát, meddővé tette feleségét, így házasságuk a nyolcvanas évek derekán menthetetlenül tönkrement. A főherceg XIII. Leó pápánál akarta kezdeményezni válását, Ferenc József azonban szívesebben fizetett a Rudolftól törvénytelen gyermekeket szülő anyák hallgatásáért, mint hogy tűrje a nyilvános szégyent, miközben fiát állítólag öröklésre méltatlannak nevezte. A kalandor főherceg 1887-ben Mayerlingben kastélyt építtetett magának, ahol 1888-tól kezdve utolsó szeretőjével, Mary Vetsera grófnővel találkozgatott, miközben neveléséből is eredő pszichés problémái, állandó udvari konfliktusai és apjával való küzdelme miatt az öngyilkosságra készült, amit 1889. január 30-án Maryvel együtt követett el.

Rudolf halála gyászba borította az egész birodalmat, de különösen megviselte Erzsébet királynét, végleg elűzve őt a kegyetlenül merev bécsi Hofburgból. Hasonló sorsra jutott a 25 esztendősen megözvegyülő Stefánia is, akit a tragédia egyik felelősének tartottak. Hasonlóan a gyászoló Sissihez, ő is utazgatással próbálta elnyomni gyászát, egészen 1900-ig viselve az özvegyi fátyolt. Stefánia később beleszeretett Lónyay Elemér grófba, másodszor is férjhez ment, így elveszített minden belga és osztrák–magyar udvari címet. Rudolf özvegye a hercegi címet elnyerő Lónyayval boldog házasságban élt Oroszváron, illetve Bodrogolasziban, egészen 1945-ben bekövetkező haláláig.