Brit expedíciós csapatok győzelme a zulu háborúban

Szerző: Tarján M. Tamás

1879. március 29-én aratott győzelmet a Henry Evelyn Wood őrnagy vezette 2000 fős brit expedíciós hadtest Cetewayo zulu király 20 000 fős hadserege felett, eldöntve ezzel az előző év végén kirobbant háború kimenetelét. A britek a Kambula melletti diadalnak köszönhetően júliusra leverték a törzsi felkelést és megadásra kényszerítették a Dél-Afrika keleti szegletében (a mai Natal tartomány területén) fekvő Zulu Királyságot.

Nagy-Britannia 1795-től volt jelen az eredetileg hollandok által gyarmatosított dél-afrikai partvidéken, kihasználva, hogy Franciaország ideiglenesen annektálta Hollandiát, 1806-ban elhódította Fokváros környékét, majd a 19. század folyamán fokozatosan Északkelet felé kényszerítette az Európából érkező búr telepeseket.

1843-ban került brit kézre a búrok által alapított Natal, ennek révén pedig a Zulu Királyság is vazallusuk lett, ahol Mpande király, egy európaiak által trónra helyezett bábkirály regnált. Mpande 1872-es halála után azonban fia, Cetewayo örökölte a hatalmat, aki az európaiak kiűzését tűzte ki célul, és 1878 decemberében felkelést indított a britek ellen.

A zuluk hatalmas létszámbeli fölényben küzdöttek a gyarmatosítók ellen, ám ezt sokszorosan felülmúlta az európaiak fejlettebb haditechnikája; az első ütközetekben a brit csapatok mégis véres vereségeket szenvedtek, egészen Kambuláig, ahol egy ütközettel eldöntötték a háborút. Hamarosan elesett Ulundi, a zulu főváros, Cetewayo pedig lemondott trónjáról. A brit győzelem azonban nem volt teljes, a király 1883–84 során újabb felkelést indított, majd 1887-ben is zavargások törtek ki, ezért Nagy-Britannia annektálta a Zulu Királyságot, majd területét 1897-ben Natalhoz csatolta. Így a régi búr tartomány részeként a zuluk földje is csatlakozott az 1910-ben létrehozott Dél-afrikai Unióhoz, a mai köztársaságot megelőző gyarmathoz.