rubicon
back-button Vissza
1871. január 18.

A Német Császárság születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Három császárt láttam teljesen mezítelenül, és a látvány nem volt költői.” (Otto von Bismarck)

1871. január 18-án, a versailles-i palota tükörtermében deklarálták az egyesült Német Császárság születését, melynek első uralkodója a Hohenzollern-házból származó I. Vilmos porosz király (ur. 1861–1888) lett. A porosz-francia háborút jelképesen lezáró aktus a német egységért folytatott több évtizedes küzdelemnek is véget vetett, és – Bismarck diplomáciai zsenialitásának hála – megalapította a kontinentális Európa egyik legerősebb birodalmát.

Az 1648-as vesztfáliai béke értelmében a Német-Római Császárság a gyakorlatban több mint 300 szuverén államra tagolódott, a közép-európai térség vezető szerepéért pedig a Bourbon és a Habsburg dinasztiák, illetve a – Nagy Frigyes (ur. 1740-1786) korára nagyhatalmi tényezővé emelkedő – poroszok versengtek. Paradox módon az is az egyesülés gondolatát erősítette, hogy a napóleoni háborúk során a Német-Római Birodalom területe egy csapásra Franciaország befolyása alá került, ugyanis az osztrák, de főleg az 1806. évi porosz vereség okozta sokk megteremtette az erős német nemzetállam igényét. Jóllehet, a térséget Habsburg befolyás alá rendelő 1815-ös bécsi kongresszus határozottan szembement ezzel a szándékkal, Poroszország 19. századi megerősödése elegendő mozgásteret adott a liberális nacionalista program számára.

A Német Szövetség és az 1818-ban létrehozott Vámunió által is jelzett egységtörekvések hívei az 1848-as forradalmak idején már két programot is kínáltak a német hazafiak számára: a Habsburg vezetésű nagynémet és a Hohenzollern vezetésű kisnémet egységet, mely Ausztriát a születő nemzetállam keretein kívül hagyta volna. Jóllehet, az 1848-as frankfurti birodalmi gyűlés kudarca, illetve az 1850-es porosz-osztrák olmützi szerződés látszólag ismét minimalizálta a német egység esélyeit, az 1862-ben kancellárrá kinevezett Otto von Bismarck mesteri diplomáciai húzásainak hála a nacionalisták romantikus álma egy évtizeden belül mégis valósággá lett.

Máig vita tárgyát képezi, hogy a zseniális kancellár az 1862–70 között folytatott politikai játszmákkal vajon kezdettől fogva Németország egyesítésére törekedett, vagy „csupán” Poroszország nagyhatalmi pozícióját akarta biztosítani, mindenesetre a tárgyalások és a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.