Kossuth Lajos megírja a Cassandra-levelet

Szerző: Tarján M. Tamás

1867. május 22-én kelt Párizsban Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, melyben az 1849 óta emigrációban élő politikus bírálta a készülő kiegyezési törvénytervezetet, valamint Deák Ferenc politikáját. 

A Cassandra-levelet két teljesen eltérő irányban haladó pálya és gondolkodásmód előzte meg, mely a szabadságharc bukása után emigrációba kerülő Kossuthot és a Magyarországon maradó Deákot jellemezte. Kossuth az emigrációban megalkotta a dunai népek konföderációjáról szóló nagyszabású tervezetét, egy olyan államszövetség ideáját, ahol a nemzetiségi feszültségeket helyi szinten rendezték volna. Kossuth elmélete alapján a Duna mentén létrejövő államszövetség a térség új nagyhatalmaként vehetett volna részt az európai politika alakításában. 

Fontos azonban, hogy Kossuth tervei nem (vagy csak alig) élvezték a nemzeti kisebbségek (pontosabban azok vezetőinek) a támogatását is, akik ekkora már széleskörű önrendelkezést, illetve az anyaországhoz való csatlakozást akarták elérni. Ezeket a célkitűzéseket pedig nehezen lehetett összeegyeztetni a történelmi Magyarország egybentartásával.

Deák ezzel szemben a magyarországi reálpolitika talaján állt, sokéves, a birodalmi centralizáció ellen folytatott küzdelemmel a háta mögött. A szuverén államiság követelése, mint tárgyalási alap mellett az évek során keresni kezdte a Béccsel való megegyezés gyakorlati lehetőségeit. Deák szerint a realitásokkal számolva a magyar politikai elit csak a bécsi udvarral tárgyalhatott annak érdekében, hogy a neoabszolutista kísérletet követő schmerlingi provizórium végre átadja a helyét egy új rendszernek. Ezen tárgyalások eredménye volt az 1867. évi XII. törvénycikk tervezete, mely úgy kívánta létrehozni a dualista államrendszert, hogy közösnek nyilvánította az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyét, hadügyét és külügyét. 

Kossuth Lajos azzal vádolta a Habsburgokkal kiegyező Deákot, hogy feladta a nemzeti önrendelkezést, a közös ügyek révén kockára tette Magyarország jövőjét a császári birodalom sorsának függvényében. Az emigráns politikus úgy gondolta, a megkötött alku Magyarország pusztulását készítette elő, hiszen ezzel egy, a nemzetiségi követelések súlya alatt hamarosan összeroppanó birodalom fennmaradását támogatta.

A Magyarország című lapban május 28-án megjelent Cassandra-levelet gyakran szokták a kiegyezést bírálók legfőbb bizonyítékul idézni, mondván, Kossuth a trójai hercegnőhöz hasonlóan megjósolta a Trianonban bekövetkező katasztrófát. A volt kormányzó soraiból valóban kiolvasható ez:

„Magyarország – lesz az a máglya, melyen az osztrák sas megégettetik” 

vagy éppen:

“… én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat […] Ne vezesd hazánkat oly áldozatokra, melyek még a reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” vagy éppen “ 

A Cassandra-levél bár nagy sikert aratott a sajtóban, a politikában nem volt hatása: az országgyűlés másnap megszavazta a kiegyezési törvényt, 1867. június 8-án Ferenc Józsefet (ur. 1867-1916) Magyarország királyává koronázták, az uralkodó pedig július 28-án szentesítette a kiegyezési törvényt, lezárva ezzel a dualista átalakulás folyamatát.