rubicon
back-button Vissza
1867. június 4.

Mannerheim finn elnök születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1867. június 4-én született Carl Gustaf Emil Mannerheim, az első világháború után születő független finn állam egyik alapítója, aki pályafutása során az ország régense, elnöke, és hadseregének vezérkari főnöke volt.

A svéd és német gyökerekkel rendelkező Mannerheimet nagybátyja, Albert von Julin nevelte fel, miután apja játékszenvedélye következtében korábban elhagyta a családot. Julin 1882-ben kadétiskolába küldte a magatartási problémával küzdő Carlt, a makacs fiatalember azonban nemsokára kilépett, egyetemi tanulmányokba kezdett, majd öt év után mégis visszatért a katonaélethez. Miután Finnország a 19. században az Orosz Birodalom tartománya volt, Mannerheim Szentpétervárra került, ahol pályája végre felfelé ívelt: Mária Fjodorovna cárné lovas testőrségébe került, és házasságot kötött az előkelő Alexandra Arapovával.

Mannerheim önkéntesként jelentkezett az 1904-ben kirobbanó orosz–japán háborúba, egy évvel később pedig II. Miklós (ur. 1894-1917) megbízásából a cári titkosszolgálat ügynökeként, magát néprajzkutatónak álcázva beutazta Ázsia nagy részét, hogy felmérje a japán és brit térhódítást Kínában, illetve, hogy felderítse az említett államok besúgóhálózatát. Mannerheim az orosz szolgálat további éveiben Lengyelországban irányított egy lovasezredet, az első világháború során az osztrák–magyar fronton és Romániában harcolt. Miután 1917. október 25-én Péterváron kitört a bolsevik forradalom, Mannerheim hazatért Finnországba, ezzel oroszországi karrierje véget ért.

A finn politikai helyzetben a veterán tábornok hamar „kérőkre” talált, ugyanis Oroszországhoz hasonlóan itt is polgárháború tört ki a vörösök és a fehérek között. A tábornok elfogadta a finn függetlenséget kikiáltó kormányfő, Petr Evind Svinhufvud felkérését, és a fehérek élére állt. Az 1918 tavaszáig húzódó polgárháború során Mannerheim szervezte meg a fehér csapatokat, az ő diplomáciai sikere volt a német katonai támogatás, ezenfelül stratégiájával megszerezte pártja számára a végső győzelmet. Miután a központi hatalmak Károly Frigyes hessen-kasseli herceget ültették a – rövid életű – Finn Királyság trónjára, Mannerheim háttérbe vonult, a német bukás után azonban régensként 1919 tavaszáig kormányozta az országot, és előkészítette a köztársasági átmenetet. Mivel Juho Stahlberggel szemben vereséget szenvedett az 1919 júliusi választásokon, Mannerheim a visszavonulás mellett döntött, és a húszas éveket utazgatással töltötte.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.