Ferenc József Andrássy Gyula grófot nevezi ki miniszterelnöknek

Szerző: Tarján M. Tamás

1867. február 17-én nevezte ki Ferenc József (ur. 1848–1916) – akkor még csak császár – gróf Andrássy Gyulát Magyarország miniszterelnökének, amivel a hosszú évek óta tartó kiegyezési folyamat végső szakaszába lépett. 

Az 1848–49-es szabadságharc leverését Bécs arra próbálta meg felhasználni, hogy a különállását addig sikeresen megtartó Magyarországot betagolja egy centralizált Habsburg Birodalomba. A Haynau rémuralmát követő Bach-korszak ennek a központosításnak egy kísérlete volt, az 1859-es szárd–francia–osztrák háborúban elszenvedett vereség azonban a rendszer bukásához vezetett. Ferenc József menesztette Bach belügyminisztert, majd két újabb kisérletet (1860-as október diploma és az 1861-es februári pátens) tett a birodalma megreformálása érdekében. Az 1861. évi kísérlet kudarcát ismét a belügyminiszter, ezúttal Anton Schmerling – a Bach-rendszerhez képest jóval enyhébb – kormányzása követte.

A magyarokkal való kiegyezés gondolata a színfalak mögött az 1860-as évek eleje óta napirenden volt, Dessewffy Emil konzervatív politikus például már ekkor papírra vetett egy ahhoz hasonló kompromisszumtervet, ami végül 1867-ben megvalósult. A tárgyalások 1865-ben gyorsultak fel, Deák húsvéti cikke egyértelművé tette, hogy a magyarok hajlandóak engedni 1848-ból a birodalom biztonsága és egysége érdekében.

A dualista rendszer kialakításának következő fontos állomása az 1866-os porosz-osztrák–olasz háború, a Königgrätz mellett elszenvedett vereség és Velence elvesztése volt, aminek következtében Ferenc József újra megbizonyosodott arról, hogy Ausztria nem őrizheti meg nagyhatalmi pozícióját a magyarokkal való kiegyezés nélkül. Friedrich Ferdinand von Beust, az 1866 végén kinevezett új külügyminiszter is erre a lépésre buzdította az uralkodót, aki 1867. február 17-én Andrássy Gyula grófot magyar miniszterelnökké nevezett ki.