rubicon
back-button Vissza
1865. április 16.

Megjelenik Deák Ferenc Húsvéti cikke a Pesti Naplóban

Szerző: Tarján M. Tamás

1865. április 16-án jelent meg a Pesti Naplóban Deák Ferenc húsvéti cikke, mely hivatalosan is új fejezetet nyitott a kiegyezést megelőző tárgyalásokban. Jóllehet, Deák írása – a közvélekedéssel ellentétben – tartalmában nem jelentett újdonságot Ferenc József császár (ur. 1848-1916) és a hazai liberális politikai elit alkudozásaiban, a húsvéti cikk minden addiginál világosabban deklarálta a magyar fél kiegyezési szándékát, és jelentős szerepet játszott az 1867/XII. tc. megalkotását eredményező folyamat felgyorsulásában.

Ferenc József a Habsburg Birodalmat megrázó forradalmak és a magyar szabadságharc leverése után fokozatosan – az 1851. évi szilveszteri pátensig bezárólag – eltörölte az 1848–49 során hozott alkotmányos intézkedéseket, és a központosított „új Ausztria” kormányzását abszolutisztikus módon, a bürokráciára és a titkosrendőrségre támaszkodva szervezte meg. Az új rendszerben – az ún. jogeljátszás elméletére (Verwirkungstheorie) hivatkozva – Magyarország részleges különállása is megszűnt, felszámolták a hagyományos közigazgatást, ugyanakkor Alexander Bach és a rendőri szervekért felelős Johann Kempen irányítása alatt számos, a ’48-as követeléseknek is megfelelő reformot valósítottak meg: hazánkban is érvénybe lépett az osztrák polgári törvénykönyv, kiterjesztették a hivatalviselés jogát és a jobbágyság felszabadítása is befejeződött. A Bach-korszak tehát a közvélekedéssel ellentétben sokkal inkább forradalmi változásokat eredményezett, mintsem restaurálta volna a korábbi viszonyokat, a túlméretezett bürokratikus rendszer és a politikai nyilvánosságot megfojtó titkosrendőrség azonban mind az osztrák tartományok, mind Magyarország tekintetében súlyos költségeket rótt az „új Ausztriára.” Ferenc József birodalmának nehézségeit az 1850-es évek közepén az elhibázott külpolitika is fokozta: a császár a krími háború (1853-56) idején tanúsított hideg magatartása miatt elveszítette a szabadságharc leverésében segédkező Oroszország bizalmát, és ezzel egy időben a nyugati nagyhatalmak közösségében is elszigetelődött. A neoabszolutizmus kudarcát az 1859 nyarán, Piemonttól elszenvedett háborús vereség tette nyilvánvalóvá, amely konfliktusban a leendő olasz állam magvát képező királyság III. Napóleon (ur. 1852-1870) francia császár segítségével hódította el Lombardiát a Habsburg Birodalomtól.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.