Habsburg Miksát Mexikó császárává kiáltják ki

Szerző: Tarján M. Tamás

1864. április 10-én hirdették ki a mexikói royalisták Habsburg-Lotharingiai Miksa császárrá választását, meghívva az Habsburg Birodalom uralkodójának öccsét az ország trónjára.

Miksa I. Ferenc József három felnőttkort megélt öccse közül a legidősebb volt, akit elsősorban a tudományok vonzottak, továbbá híres volt liberális nézeteiről. Előbbi téren elsősorban a botanikával foglalkozott, de nagyon szeretett utazni is, 18 éves korában a Novara cirkálóval világ körüli útra indult. Legfőbb célja és későbbi kedvenc országa Brazília volt, ahol megpróbált házasságot kötni I. Péter császár leányával, de Mária Amália infánsnő 1853-ban elhunyt.

Miksa ezután hazatért és 22 évesen a Császári-Királyi Haditengerészet főparancsnoka lett, ő rakta le a Wilhelm von Tegethoff admirális alatt fénykorát élő flotta alapjait. 1857-ben feleségül vette I. Lipót belga király lányát, Sarolta hercegnőt. Ferenc József ebben az évben kinevezte öccsét Lombardia és Velence helytartójának, ám Miksa liberális nézetei és intézkedései hamarosan leváltását eredményezték, a nyugati tartomány két évvel később amúgy is piemonti kézre került.

A főherceg a kudarc után visszavonult a politikától és Trieszt melletti kastélyában élt: itt már 1859 során megkeresték mexikói királypárti felkelők, de ajánlatukat ekkor még irreálisnak vélte és visszautasította a koronát. Mexikóban Benito Juárez Július-as megválasztása óta polgárháború zajlott, amit Franciaország, a gyarmatot egykor elvesztő Spanyolország és a déli szomszédját 1848-ben legyőző Egyesült Államok is próbált kihasználni.

III. Napóleon (ur. 1852-1870) hatalmas kölcsönökkel növelte befolyását, majd mikor Juárez elnök a törlesztést ideiglenesen felmondta, válaszul megtámadta Mexikót, a lázadó konzervatívok (pl. nagybirtokosok, egyháziak) pártján 1863-ra a francia hadsereg Mexikóvárost is elfoglalta. III. Napóleon azonban tisztában volt azzal, hogy a francia uralmat egyik riválisa sem nézné jó szemmel Mexikóban, ezért I. Ferenc Józsefen (ur. 1848-1916) keresztül Miksát kereste meg, hogy trónra ültesse a közép-amerikai országban.

A főherceg húzódozott, de miután a franciák által rendezett népszavazáson Mexikóban a királypártiak győztek, 1864 tavaszán elfogadta egy olyan ország koronáját, amit még csak nem is ismert. Ez végzetes hibának bizonyult, Miksa ugyanis kétéves mexikói uralkodása alatt teljes tévhitben élt: a népszavazás eredményét valósnak fogadta el, az országon belüli polgárháborús konfliktust jóval enyhébbnek értékelte, és úgy gondolta, liberális kormányzásával népszerűségre tesz majd szert. Nem gondolt bele abba sem, hogy a mexikóiak nagy része egy megszálló hatalom bábjaként tekint rá, így hiába hozott haladó szellemű földtörvényt, hiába szélesítette ki a választójogot, és ígért amnesztiát többek között Juárez egykori elnöknek is, nem szerették meg Mexikóban. Sőt, a hatalmát biztosító francia hadsereg kegyetlenkedéseit is a jóindulatú, de tájékozatlan Miksának tulajdonították, mozgalmat szervezve megbuktatására.

Közben az Egyesült Államokban befejeződött a polgárháború, a szomszédos nagyhatalom pedig – a Monroe-elv szellemében – nem nézte jó szemmel III. Napóleon mexikói térnyerését. Az amerikaiak színleg a mexikói indiánok határ menti rombolását megtorló csapatokat küldtek át a határon, ezek az egységek azonban a franciákkal csaptak össze. A francia császár félt egy esetleges amerikai háborútól, ezért 1866-ben kivonta csapatait az országból, hiába kérve Miksát a trón feladására, akinek naivitása életébe került.

A francia hadsereg távozása után a császár helyzete folyamatosan romlott, európai segítség nélkül esélye sem maradt a hatalom megtartására: Juárez elnök és a felkelők 1867 májusában megfosztották trónjától, majd Querétaro erődje mellett elfogták a menekülő uralkodót. Az elnök bíróság elé állította a császárt, akit a kivégzéstől Giuseppe Garibaldi és Victor Hugo kérvénye sem tudott megmenteni. I. Miksát 1867. június 19-én lőtték agyon, holttestét a Novara szállította Európába, 1868 elején Bécsben temették el, 34 esztendeig élt.