rubicon
back-button Vissza
1861. május 7.

Teleki László öngyilkossága

Szerző: Tarján M. Tamás

„A hon első bölcse, Deák Ferencz, elfogult kebellel mondá ki, hogy ily gyász órában a bölcseségnek nincsen hangja. Az ülés szomorúan feloszlott. És a képviselők, a nagy komoly férfiak, a mint helyeikről fölállva, egymás égő szemeibe tekintenek, nem állhaták tovább az erőszakot, hanem zokogásra fakadva, borultak egymás nyakába, és sírtak, mint apát vesztett gyermek, – és azt szivszakadás volt látni. A ki érti e szavak súlyát: Teleki László meghalt; az ne szégyenlje könyei hullását, mert bizony nem egy ember, hanem egy ország fájdalmát siratja abban.” (Vasárnapi Újság, 1861. május 12.)

1861. május 7-ének éjszakáján vetett véget életének gróf Teleki László, a szabadságharc leverése utáni emigráció egyik legjelentősebb alakja, az 1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezére. A politikus, akinek holttestét másnap reggel találták meg a család Szervita téri palotájában, valószínűleg a politikai küzdelmek lelki megpróbáltatásai miatt hajtotta végre tragikus tettét.

A gróf 1811 februárjában, Teleki László Somogy vármegyei főispáni helytartó gyermekeként látta meg a napvilágot. A politikus édesapja korán meghalt, így bátyja, Teleki József – későbbi történetíró –, illetve Erőss Sándor gondoskodott neveltetéséről, majd 1828-tól a sárospataki református kollégiumban tanult. Teleki ezután a pesti egyetemre felvételizett, és a Helytartótanács, illetve az Udvari Kancellária segédfogalmazójaként dolgozott, mígnem 1833-ben nyugat-európai körutazásra indult. A következő esztendők során a fiatalember megfordult a berlini egyetemen, bejárta Németországot és Angliát, majd két esztendőt töltött Párizsban, ahol Victor Hugóval is megismerkedhetett. Teleki László az 1837-38. évi erdélyi országgyűlésen, Fogaras vármegye követeként kapcsolódott be a kor politikai küzdelmeibe, majd a következő években a pozsonyi diéta főrendi házának ellenzéki vezérszónoka lett. A fiatal politikus oroszlánrészt vállalt a nemesség sérelmi feliratainak elkészítésében, felszólalt Kossuth és Wesselényi jogtalan bebörtönzése ellen, és az ortodox felekezet egyenjogúsítása érdekében is harcba szállt.

Ezekben az években Teleki szépírói ambíciókat is dédelgetett: 1841-ben alkotta meg A kegyenc című szomorújátékát, mely művészi értékét tekintve elmaradt a kortárs tragédiáktól – például Katona József Bánk bánjától –, politikai síkon azonban fontos üzenetet hordozott magában. A főhős, Petronius Maximus (ur. 455) római szenátor,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.