Ferenc József kiadja a februári pátenst

Szerző: Tarján M. Tamás

„Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztria Császára, stb. stb. […] miniszteri tanácsunk meghallgatása után kinyilatkoztatjuk, rendeljük és hirdetjük
I. A birodalmi képviseletre hivatott birodalmi tanács összetételét s a számára 1860-diki október 20-diki diplománkban fenntartott közreműködési jogát a törvényhozásban, illetőleg jóváhagyjuk a mellékelt birodalomképviseleti törvényt, s azt ezennel összes királyságainkra és tartományainkra nézve állami alaptörvény erejével ruházzuk fel.
II. Magyar-, horvát- és tótországi királyságainkra, valamint erdélyi nagyfejedelemségünkre vonatkozólag az előbbi országos alkotmányok visszaállítását szándékolván, említett diplománkhoz s a benne megállapított határokhoz képest 1860-dik év október 20-diki kézirataink által a kellő intézkedéseket már megtettük.”
(Részlet az 1861. évi februári pátensből)

1861. február 26-án adta ki Ferenc József császár (ur. 1848-1916) az úgynevezett februári pátenst, melyben kísérletet tett a Habsburg Birodalom megreformálására. 

Miután a III. Napóleon francia császár (ur. 1852-1870) támogatását élvező piemontiak 1859-ben súlyos vereséget mértek Ausztriára – és megszerezték Lombardiát –, nyilvánvalóvá vált, hogy Ferenc József abszolutisztikus kísérlete kudarcot vallott. Túl azon, hogy a Bach-korszak besúgóhálózata, titkosrendőrsége és hatalmas bürokráciája elviselhetetlen terheket rótt a Habsburg Birodalomra, a katonai vereségek a rendszer tekintélyét is megrendítették. Ferenc József engedni kényszerült, ám konzervatív jelleméhez híven igyekezett a lehető legkevesebbet hátrálni. Az uralkodó első „ajánlata” az 1860 őszén kiadott októberi diploma volt.

Ferenc József ugyan alkotmányt „ajándékozott” népeinek, és számos tekintetben visszaállította a hagyományos autonóm intézményeket – Magyarországon is újjáalakult például a Helytartótanács és a kancellária –, a lényeges kérdésekben azonban magának és a bécsi Birodalmi Tanácsnak tartotta fenn a döntés jogát. A tervezet szerint a külügy és a hadügy terén Ferenc József korlátlan befolyása érvényesült, a pénzügyek pedig a Birodalmi Tanács asztalára kerültek volna, vagyis az októberi diploma sok szempontból csupán látszatengedmény volt az uralkodó részéről.

Ennek következtében a diploma kiadása után rövid időn belül széles körű társadalmi ellenállás bontakozott ki, amiben az 1848-as áprilisi törvényekkel elnyert szuverenitást visszakövetelő magyar elit bizonyult a legjelentősebb erőnek. Ferenc József egy újabb kísérletet tett, ami 1861. február 26-i pátensében öltött konkrét formát. A császári rendelet létrehozott egy közös törvényhozó szervet, a kétkamarás birodalmi parlamentet, melynek alsóházában számarányuktól függően képviseltethették magukat az egyes tartományok. 

A 343 helyből Magyarország 85, Erdély 26, Horvát-Szlavónország pedig 9 mandátumra pályázhatott. A februári pátens – az októberi diplomához hasonlóan – Ferenc József számára tartotta fenn a döntés jogát a hadügy, a külügy és a költségvetés kérdéseiben, vagyis az uralkodó ismét arra törekedett, hogy a lehető legtöbbet mutasson és közben minél kevesebbet adjon 

A február 26-i pátens az októberi diplomához hasonló fogadtatásban részesült Magyarországon: Ferenc József összehívta ugyan a pesti országgyűlést, hogy az megválassza delegáltjait a birodalmi parlamentbe, az ülésszak fő kérdése azonban mégis az lett, hogy a magyarok miként utasítsák el a császár rendeletét. Miként azt a Deák Ferenc-féle Húsvéti cikket megelőző osztrák publicisztika is sérelmezte, a hazai politikai elit nem volt hajlandó feláldozni a nemzet szuverenitását a központosítás oltárán, igaz, Bécs ígérgetése és taktikázása miatt egyáltalán nem tűnt a korrekt tárgyalópartner mintaképének. 

A februári pátens a Habsburg Birodalom számos tartományának és nemzetiségének komoly engedményt jelentett, Magyarország számára azonban egyértelmű visszalépés volt. A császár Schmerling belügyminiszter kinevezésével kezdetét vette a provizórium (átmenet) időszaka, amivel  gyakorlatilag az időre bízta a döntést a magyarok ügyében. Miután Ausztria 1866-ban, Poroszország ellen újabb tekintélyromboló vereséget szenvedett, a mérleg nyelve végképpen a kiegyezés, a dualista átalakulás felé billent.