Merénylet Ferenc József császár ellen

Szerző: Tarján M. Tamás

„Apostoli királyunk legszentebb személye ellen épp az imént követtek el aljas merényletet. őfelségét délután fél 1-kor, a Kärtnertor közelében fekvő bástyánál tett sétája során alattomos módon hátulról támadta meg egy bizonyos személy, és egy konyhakéssel megsebesítette tarkóján."
(Részlet a Wiener Zeitung aznapi tudósításából)

1853. február 18-án hajtotta végre sikertelen merényletét Libényi János szabólegény, aki Bécs városában próbálta meggyilkolni Ferenc József császárt (ur. 1848-1916).

Más nemzetekhez viszonyítva Magyarországon ritkán fordult elő, hogy az uralkodó, vagy valamelyik magas rangú politikai vezető ellen merényletet követtek el. Legismertebb esetként talán Zách Felicián Károly Róbert (ur. 1308-1342) elleni támadását hozhatnánk, ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy több királyunk – például Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) vagy II. Lajos (ur. 1516-1526) – esetében napvilágot láttak olyan mendemondák, miszerint az uralkodókat valamelyik alattvalójuk ölte meg. Az 1853-as eseményekre némiképp magyarázatot szolgáltat, hogy az ifjú Ferenc Józsefnél kevés népszerűtlenebb királyunk akadt, hiszen az ő nevéhez fűződött az 1848-49-es szabadságharc leverése, a véres megtorlás és a neoabszolutista rendszer kiépítése. Jóllehet, Magyarország a világosi fegyverletétel után a passzív ellenállás taktikáját választotta, akadtak, akik kalandos terveket szőttek a császár elfogására, sőt, volt olyan férfi, aki a gyilkossággal is megpróbálkozott. Hosszú uralkodása alatt egyébként összesen 7 merényletet követtek el Ferenc József ellen, melyek közül Libényi János kísérlete volt a legveszélyesebb.

A Fejér megyei Csákvárról származó Libényi János mesterségét tekintve szabólegény volt, aki a merénylet idején még 22. életévét sem töltötte be. Rövid pályafutása elején egy aradi katonaszabó keze alatt dolgozott, majd 1850-ben Budára került, egy évvel később pedig Bécsbe utazott. Libényi elfogása után azt vallotta, hogy a merénylettel az 1849-ben kezdődő véres megtorlást akarta megbosszulni, de később az a – nép száján kelt – történet is elterjedt, hogy a fiatalember bosszúból, húga megbecstelenítése miatt ragadott fegyvert. Akármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy 1852–53 fordulóján Libényi János elhatározta, végez az uralkodóval, akinek napi rutinját a Bécsben töltött évek alatt meglehetősen jól kiismerte.

Libényi tudta, hogy szokásos napi sétája közben Ferenc József hosszasan el szokott időzni a Karintiai-kapu – Kärtnertor – bástyájának mellvédjén, hogy megfigyelhesse a lent gyakorlatozó katonákat. 1853. február 18-án sem történt ez másként, így egy alkalmas pillanatban a szabólegény előugrott, és a szárnysegédek meglepetését kihasználva tőrével nyakon szúrta a császárt. Ferenc Józsefnek hihetetlen szerencséje volt, ugyanis a fegyver megcsúszott az ing kemény nyakán, vagyis nem okozott halálos sérülést, O’ Donnell hadnagy és egy bécsi mészáros, Josef Ettenreich közbelépésének köszönhetően pedig a merénylő nem tudott ismét szúrni.

Libényi János kísérlete tehát kudarccal zárult, a császár azonban így is súlyosan megsérült, és hosszú ideig látása is veszélyben forgott. A vakmerő szabólegényt természetesen még abban a hónapban katonai bíróság elé állították, majd felakasztották, a felépülő Ferenc József megbízásából pedig a bécsi titkosrendőrség egész Magyarországot átfogó nyomozást indított az állítólagos cinkosok után. A hajtóvadászat során Libényi néhány – egyébiránt ártatlan – barátját elrettentésként 15 év kényszermunkára ítélték, a besúgók azonban végül nem találták bizonyítékot a feltételezett összeesküvésre. Annak ellenére, hogy a csákvári szabólegény kis híján kioltotta az életét, Ferenc József még hosszú évtizedekig állhatott birodalmának élén, és 1916-ban, 86 esztendősen fejezte be földi pályafutását.