Könyvpiacra kerül a Tamás bátya kunyhója

Szerző: Tarján M. Tamás

1852. március 20-án jelent meg könyv formájában Harriet Beecher Stowe amerikai írónő Tamás bátya kunyhója című regénye az Egyesült Államokban. 

Stowe a rabszolgaság megszüntetését követelő mozgalom, az ún. abolicionisták egyik aktivistája volt, művét állítólag az 1850-ben kiadott, rabszolgákra vonatkozó törvény ihlette, amely büntetést irányzott elő a rabszolgák szökését segítőknek, és a feketéket eleve alacsonyabb rangú állampolgárnak ismerte el. A mű először 1851 nyarától folytatásokban jelent meg a The National Era abolicionista folyóiratban, majd a sikerre való tekintettel John P. Jewett bostoni kiadó rábeszélte az írónőt, hogy járuljon hozzá a mű könyv alakban történő kiadásához. Stowe szentimentalista regénye érzékletesen mutatta be a fekete rabszolgák sorsát, ráirányította a közvélemény figyelmét a rabszolgaság intézményének embertelenségére, ugyanakkor – főként a modern kritikák szerint – megteremtett vagy megerősített bizonyos faji sztereotípiákat is. 

Az írónő hosszan taglalta a rabszolgaság intézményének jogtalanságát, hitet tett a szabadság mint alapvető emberi jog és a keresztény emberszeretet mellett, és ezeket képviselve a rabszolgatartók keze alatt szenvedő Tamás a regényben a legvégsőkig kiállt. A Tamás bátya kunyhója egyesek szerint hozzájárult a rabszolgák ügye körül kibontakozó amerikai polgárháború kitöréséhez, állítólag maga Lincoln elnök is úgy köszöntötte később az írónőt, mint a küzdelem kirobbantóját. 

Stowe könyve 300 000 példányszámban kelt el egy év alatt, a 19. században a Biblia után a második legnagyobb példányszámban adták ki szerte a világon. Még 1852 során meghódította Nagy-Britanniát, a magyar olvasóközönséghez pedig a következő évben jutott el, Irinyi József fordításában. 

A regényhez köthető a Kulcs a Tamás bátyja kunyhójához című mű is, melyben Stowe rendszeresen támadott regényének valóságalapját bizonyította. Ez a könyv szintén Irinyi József fordításában került a magyar könyvpiacra. 

A Tamás bátya szenvedéseit bemutató mű a Bach-korszakban alkalmas volt arra is, hogy allegóriája legyen a levert szabadságharc után sínylődő magyar nép sorsának, ezért a hamar népszerűvé váló regény egyes részeit a magyarországi cenzúra nem engedte nyomtatásban közölni.