rubicon
back-button Vissza
1849. március 5.

A szolnoki ütközet

Szerző: Hermann Róbert

A Délvidék 1849. januári kiürítése után a bánsági és a bácskai magyar csapatok nagy részét a Közép-Tisza mellékére indították. Ezek, a Vécsey Károly vezérőrnagy vezette 6. és a Damjanich János vezérőrnagy vezette 8. hadosztály február végén Cibakháza és Törökszentmiklós között álltak fel. A magyar fővezér, Henryk Dembiñski altábornagy tervében fontos szerep jutott a két hadosztálynak. Feladatuk az volt, hogy Szolnoknál megtámadják az ott található ellenséges hídfőt, s nagy erőkkel előnyomulva, magukra vonják az ellenséges fővezér, Windisch-Grätz figyelmét, mialatt a magyar fősereg az Eger–Gyöngyös–Hatvan–Budapest útvonalon a császáriak oldalába kerül. Ezt a tervet azonban a február 26–27-i kápolnai csata meghiúsította. Ennek ellenére a támadást nem fújták le, így március 5-én megkezdődött a Szolnok elleni bekerítő hadművelet.

A terv az volt, hogy a Damjanich-hadosztály oldalról támadja meg az ellenséget, elvágja a cs. kir. erők Cegléd felé történő visszavonulását, s megpróbálja nekiszorítani őket a Zagyvának. Ezalatt a Vécsey-hadosztály Szanda felől, a Tisza-híd irányából indítja meg a főtámadást a Szolnokkal átellenben lévő hídfő ellen. A terv szerint a támadást Vécseynek kellett kezdenie, hogy magára vonja a cs. kir. csapatok figyelmét, s ezáltal Damjanich számára lehetővé tegye az ellenség esetleges bekerítését. A magyar támadók legalább 12 000 főt és 35 löveget számláltak; ennek az erőnek kb. egynegyede tartozott Vécsey hadoszlopához. Karger dandárja nagyjából 5800 főt és 12 löveget, Ottingeré 1450 főt és 6 löveget számlált.

Damjanich csapatai Cibakházánál átkeltek a Tiszán, majd északnak fordulva észrevétlenül nyomultak előre a Szolnokon lévő, Leopold Karger vezérőrnagy vezette cs. kir. dandár ellen. A magyar csapatok segítségére volt a tájat uraló köd is. Abonyban Franz Ottinger vezérőrnagy dandára állomásozott, s e két sereg együttesen elég erős volt ahhoz, hogy a magyar támadást meghiúsítsa. Vécsey támadása késett, s reggel 7 óra tájban a szolnoki templomtoronyban lévő ellenséges figyelő észlelte a magyarok közeledtét. Karger ezután riadóztatta csapatait, a vasúton egy mozdonnyal futárt küldött Abonyba Ottinger dandárjához, és segítséget kért tőle. Miután a hídfő felől nem tartott komoly támadástól, itt csak kisebb erőket hagyott, dandárának zömét Szolnoktól délre, a Tisza és a vasútvonal között állította fel.

Damjanich csapatainak balszárnyán a lovasság állt fel, hogy előnyomulva elvágja az ellenség visszavonulási útját Abony felé. Amint a lovasság megérkezett rendeltetési helyére, Damjanich a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.