A komáromi csata

Szerző: Tarján M. Tamás

1849. április 26-án vívták meg a Görgei, Klapka és Damjanich vezette honvédcsapatok a dicsőséges tavaszi hadjárat részeként az első komáromi, másnéven komárom-szőnyi ütközetet, melyben győzelmet arattak a Schlik tábornok vezette osztrák seregek ellen.

A kápolnai vereség (1849. február 25-26.) után leváltott Dembinszki fővezér helyére március 1-jén Vetter Antal, majd március 31-én a szabadságharc egyik legtehetségesebb magyar stratégája, Görgei Artúr került, aki a fő hadszíntéren merész hadjáratot szervezett Windisch-Grätz legyőzésére. Az új fővezér egy átkaroló hadművelettel akarta bekeríteni a császáriakat, vagyis a Hatvannál állomásozó osztrák erők ellen egy főseregnek álcázott csapatot küldött, miközben a Jászságban végrehajtott manőverrel a valódi főerők bekerítették volna Windisch-Grätzet.

A terv kockázatos volt, hiszen amennyiben a csel kiderült, az osztrákok elsöpörhették a Pöltenberg és Gáspár András által vezetett csapatokat és megindulhattak Debrecen felé. Schlik sötétben tapogatózó felderítő csapatai április 1-jén Hatvannál beleütköztek a Pöltenbergék vezette VII. hadseregbe, majd április 4-én Tápióbicskénél vívott Klapka fordulatos csatát Jellasiccsal, amit Damjanich közbelépése mentett meg. Bár Isaszegnél április 6-án a honvédseregek újabb győzelmet arattak, a bekerítő hadművelet nem járt sikerrel, csak azt sikerült elérni, hogy a császári seregek hosszú arcvonalon Pest és Buda védelmére rendezkedtek be, széttagolva ezzel erőiket.

Görgei április 7-én közreadott második terve sokban emlékeztetett az egy héttel korábbira, ugyanis ismét a császári erők bekerítését akarta elérni, kihasználva, hogy Windisch-Grätz a fővárosnál számít a magyar támadásra. A fővezér ismét hasonló csellel operált, ezúttal Kmety tábornokot bízva meg a Pest környéki elterelő hadműveletekkel, mialatt a fősereg feladatául a császáriak északról való átkarolását szabta meg. A hadjárat második szakaszának hadmozdulatai április 10-én kezdődtek, amikor a császári fővezér harcokba bonyolódott a Kmety-féle csapatokkal. A sikernek fontos része volt, hogy a váratlan ütközetek nyomán az osztrákok még mindig nem rendelkeztek információval a magyar fősereg nagyságát illetően.

Közben a Görgei vezette hadak 10-én elfoglalták Vácot, majd április 19-én győzelmet arattak Nagysallónál. Görgei Ármin felszabadította az őrizetlenül hagyott bányavárosokat, közben a fősereg felmentette az 1848 decembere óta ostromlott Komárom várát. A sorozatos kudarcok eredményeként Windisch-Grätzet menesztették és Ludwig Welden vette át a fővezérséget, de ő is arra készült, hogy Görgei Pest ellen vonul, így Nagysallónál már ő szenvedett vereséget. Ezzel lelepleződött a bekerítő hadművelet terve, így a Schlik és Haynau által vezényelt 30.000 fős sereg tehát megindult az április 22-én felmentett Komárom irányába.

A magyar és császári főerők április 26-án reggel csaptak össze, az ütközetben 24 000 fős honvédsereg állt Schlik túlerejével szemben. Az ütközet elején még csak a Simunich vezette hadtestek álltak Komáromnál, így Knézich Károly csapataival átkelhetett a Duna jobb partjára, elfoglalta Újszőnyt és a felállított sáncokat, mialatt Görgei Ács irányában a Haynau vezette balszárnyat támadta. Damjanich közben kitört a várból és a Schlik-féle centrumot kapta el, de az osztrák túlerő hamarosan visszaszorította a magyarokat a Csillagerőd környékére. Dél körül Nagy Sándor engedély nélkül megtámadta a Montenuovo-féle hadosztályt,kudarcával pedig veszélybe sodorta Damjanichot is, akit az osztrákok tetemes embervesztesége mentett meg.

Görgei egy óra körül véget vetett a csatának, amit a császáriak sem erőltettek, tekintve, hogy 2000 főt vesztettek 800 magyar áldozattal szemben. Schlik megkezdte a visszavonulást Győr felé, a magyar fővezér pedig meg sem próbálkozott az üldözéssel, mivel seregének lőszerkészlete kifogyott, és a lovak is kimerültek voltak. Az április 26-i komáromi győzelem után felmerült a kérdés, hogy az újabb sikertelen bekerítési kísérlet után miként folytatódjon a hadjárat. Végül Kossuth döntött, kiadva az utasítást Buda visszafoglalására, ami majdnem egy hónapos ostromba torkollott, és ez később elvesztegetett időnek bizonyult. Ugyanakkor Schlik üldözése sem jelentett volna biztos sikert, hiszen még mindig jelentős erőt képviselt és birodalmi területen további erősítésre számíthatott.

Végeredményben a magyar vezérkarnak nem állt módjában döntő hatást gyakorolni a háború kimenetelére, hiszen a komáromi vereségtől meggyőzve Ferenc József Varsóban segítséget kért I. Miklós orosz cártól (ur. 1825-1855), aki Paszkievics herceggel az élen 200 000 fős hadsereget indított a szabadságharc leverésére.