rubicon
back-button Vissza
1848. október 7.

Az ozorai csata

Szerző: Tarján M. Tamás

„A nagybecsű zsákmányon kívül, melly 12 jól felszerelt és előfogatokkal ellátott ágyúkból, számos társzekerekből, sok töltényekből és nagy mennyiségű fegyverekből áll és a mellyeket Perczel Mór ezredes úr az álladalomnak általadandja: főtekintetnek tartom azon morális eredményt, mellyet az által édes hazánk nyer, mert az erőszakkal kényszerített horvátok szabadon bocsátása, minekutána fegyvereiket lerakták, igen jóhatást szült. Megesküdtek soha Magyarország ellen nem szolgálni.” (Részlet Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy jelentéséből)

1848. október 7-én kerítették be Ozora mellett a Perczel Mór ezredes és Görgei Artúr őrnagy vezette nemzetőrök, valamint a Csapó Vilmos őrnagy által megszervezett népfelkelő csapatok Karl Roth császári vezérőrnagy határőrseregét. Az ozorai ütközet néven elhíresült esemény során a Jellasics által sorsára hagyott 9000 fős hadtest – kilátástalan helyzete okán – megadta magát a magyar haderőnek, ezzel pedig a horvát bán hadjárata teljes kudarccal zárult.

Tíz nappal azután, hogy a Jellasics vezette határőrök Légrádnál átlépték a Drávát, Karl Roth vezetésével egy másik komoly seregtest is átkelt a folyón, hogy a Dunántúl keleti részén vonuljon Pest-Buda felé. A bán kezdetben úgy tervezte meg a hadjáratot, hogy a főváros elérése előtt, valahol Székesfehérvár térségében egyesíti majd seregét a Roth-féle csapatokkal, ám a kedvező tapasztalatok – a magyarok visszavonulása és a honvédtisztek tömeges dezertálása – folytán annyi önbizalmat szerzett, hogy a találkozás előtt csatát vállalt a Móga János vezette magyar hadakkal, amit azonban Pákozdnál, szeptember 29-én elveszített. Jellasics a kudarcot követően egyszerűen sorsára hagyta a támogatására érkező segéderőket, és visszavonult Bécs irányában, Roth és Nicolaus Philippovich von Philippsberg vezérőrnagyok azonban mit sem sejtve nyomultak tovább észak felé.

A magyar vezérkar, mely számított az újabb sereg érkezésére, még igyekezett is fokozni a tábornokok gyanútlanságát, elzárta a dél felé vezető útvonalakat, ezzel pedig a pákozdi csatáról terjedő információkat is visszatartotta. A horvát erők csak október 4-én jöttek rá a cselre, ekkor azonban már egészen Fehérvár közeléig nyomultak előre, ahol egyszeriben szemben találták magukat Perczel és Görgei csapataival. Roth és Philippovich – Jellasics kudarcáról értesülve – egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy csatát

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.