V. Ferdinánd szentesíti az áprilisi törvényeket

Szerző: Tarján M. Tamás

1848. április 11-én szentesítette V. Ferdinánd magyar király (ur. 1835-1848) az ún. áprilisi törvényeket, mely jogszabályok lerakták a polgári állam alapjait Magyarországon.

A  törvénycsomagot meghozó utolsó rendi országgyűlés még 1847. november 12-én nyitotta meg kapuit Pozsonyban, és látszólag semmiben nem különbözött elődeitől: ülésszakának elején folytatódtak azok a viták, melyek 1825 óta napirenden voltak az örökváltsággal, az ősiség törvényének eltörlésével és a közteherviseléssel kapcsolatban. Az 1847-48-as országgyűlésen a Kossuth Lajos vezette ellenzék képviseltette magát többségben, az udvarhű arisztokraták azonban kihasználták a belső ellentéteket, és szokás szerint sikeresen megakasztották vagy kurtították a reformtörekvéseket, az általános adózás grandiózus tervét például sikerült leküzdeni a háziadóról szóló törvényjavaslatig.

A reformereknek az 1848 februárjában kitörő párizsi forradalom nyújtott váratlan segítséget, ezen felbuzdulva Kossuth március 3-i beszédében alkotmányt kért a Habsburg Birodalom népeinek, ami Bécsben és Pesten is megmozdulásokat eredményezett. Március 13-án a császárvárosban, két nappal később, Petőfiék vezetésével, Pesten robbant ki újabb forradalom, megrettentve a reformok ellenfeleit. Kossuth ezt kihasználva Bécsbe utazott, elérte az udvarban Batthyány Lajos magyar miniszterelnök kinevezését (március 17.), aki hat nappal később megalakította kormányát. A bécsi forradalmat követő napon Pozsonyban hirtelen lázas törvényhozó munka kezdődött, a hosszú és vontatott ügymenetéről híres diéta mindössze három hét alatt tárgyalta és szavazta meg a magyar politikai rendszert alapjaiban megváltoztató áprilisi törvényeket.

Ezek a jogszabályok nagyrészt a március 15-én ismertté vált 12 pont követelései alapján fogalmazódtak meg (pl. évenkénti országgyűlés, felelős kormány, sajtószabadság), mely irat első változatát Irinyi József már március 12-én megszerkesztette. Törvény született a jobbágyok felszabadítására, az általános teherviselés bevezetésére, de Batthyány Lajos, lemondásával zsarolva a többször visszakozó V. Ferdinándot és tanácsadóit, keresztülvitte az önálló magyar hadügyi és pénzügyi irányítás létrehozását is.

A király április 10-én jóváhagyta a vagyoni cenzushoz kötött választójogot bevezető népképviseleti törvényt, majd másnap berekesztette az utolsó rendi országgyűlést, és kihirdette a meghozott jogszabályokat, melyeket összefoglaló néven áprilisi törvényeknek nevezünk. Ugyanezen a napon a Batthyány-kormány jelenlévő tagjai Pozsonyban letették hivatali esküjüket, így hivatalosan is megkezdhette munkáját az első felelős magyar minisztérium.

Az áprilisi törvények Kossuth megfogalmazásában tömörítették mindazokat a reformtörekvéseket, melyekért a magyar ellenzék már 1790, de 1825 óta biztosan küzdött: liberális parlamentáris monarchia jött létre, mely jóllehet, 1848–49 során kevés maradandót alkotott, mégis szabályaival etalon maradt a későbbi reformerek előtt. A törvénycsomagot Magyarországon maradandónak gondolták, a bécsi udvar ugyanakkor úgy tekintett rá, mint a pillanatnyi erőviszonyokat tükröző dokumentumra, melyet megfelelő pillanatban fel lehet váltani majd egy, a birodalom centralizációját szolgáló alaptörvénnyel. Ennek céljából Bécs tudatosan szította a nemzetiségi indulatokat Magyarország ellen, sikerrel, mert Jellasics horvát báni kinevezése és szeptember 11-én induló támadása olyan háborút eredményezett, melyet, ha orosz segítséggel is, de a Habsburgok megnyertek. Más kérdés, hogy 1867-ben mégis kénytelenek voltak kiegyezni a magyarokkal és a Deák-féle kompromisszum, bár engedett a hadügy és pénzügy terén a negyvennyolcból, az áprilisi törvényeken alapult.