Libéria kikiáltja függetlenségét

Szerző: Tarján M. Tamás

1847. július 26-án kiáltották ki Monroviában az Amerikából érkező fekete telepesek Libéria függetlenségét, ezzel megalapították az afrikai kontinens első szuverén köztársaságát.

Libéria története egészen az 1816-os esztendőig nyúlik vissza, amikor Robert Finley az Egyesült Államokban megalapította az Amerikai Kolonizációs Társaságot, mely szervezet az országban élő felszabadított rabszolgák hazaköltözésében kívánt segítséget nyújtani. Finley és az ötletet támogatók – például Monroe amerikai elnök és Henry Clay – nem erőszakos kitelepítést akartak végrehajtani, hanem vissza akarták adni az Újvilágba hurcolt feketéknek azt a szabadságot, amit a rabszolga-kereskedők egykor elvettek tőlük. Az ötletet a William Pitt vezette brit kormány hasonló intézkedése adta, mely 1787-ben települést alapított Sierra Leone földjén a szigetországban felszabadított rabszolgáknak.

Először az Amerikai Kolonizációs Társaság is a freetowni kolóniát jelölte ki a kivándorlók számára, majd 1821-ben új hazát alapított Afrika nyugati partvidékén, melyet Libériának, azaz a szabadság földjének nevezett el. 1822 és az amerikai polgárháború kirobbanása közti időszakban aztán mintegy 15 000 telepes választotta otthonául ezt a területet, miután a híres jelmondat –„ A szabadság szeretete hozott minket ide.” – jegyében átkelt az Atlanti-óceánon.

Libéria és a Monroe elnök tiszteletére elnevezett Monrovia nevű kolónia ugyanakkor – más formában – megőrizte ugyanazokat a különbségeket, mint amelyek Amerikában fennálltak: az Újvilágból érkező telepesek különbnek, felsőbbrendűnek tartották magukat a helyben élő „vadakhoz” képest, és eszerint szervezték meg a társadalmukat. Az afrikai országban mind a mai napig számon tartják, hogy melyik család tud olyan előkelő ősöket felmutatni, akik az – egyébiránt fehér bőrű – Jehudi Ashmun vezette expedíció után tértek vissza Libériába. Az „amerikai libériaiak” 1822 után az Amerikában eltöltött évszázadok alapján alakították ki mezőgazdaságukat, eszerint – a polgárháború előtti Délre jellemző stílusban – építették fel városaikat, majd az alapító atyák mintájára 1847. július 26-án kikiáltották Libéria függetlenségét is.

Miután az amerikai kolónia az 1840-es évek során segítséget nyújtott Nagy-Britanniának a rabszolga-kereskedelem elleni küzdelemben, London nyomást gyakorolt az Egyesült Államokra az új köztársaság elismerése érdekében. Washington hamarosan jóváhagyta az egykori kolónia függetlenségét, de hivatalosan csak 1862-ben vette fel a kapcsolatot Libériával. 1847 júliusa után az afrikai köztársaság telepesei létrehozták a fekete kontinens első polgári alkotmányát, 1848-ban pedig az első elnököt is megválasztották, Joseph Jenkins Roberts személyében, aki Thomas Buchanan kormányzó halála óta gyakorlatilag átvette a kolónia vezetését.

Libéria, bár a francia és a brit nyomás, a piacok elvesztése és az adósságok növekedése miatt a későbbi évtizedek során hosszú válságidőszakot élt át, egészen a dekolonizáció koráig megőrizte függetlenségét. Sajnos a demokratikus rendszer már nem bizonyult ennyire időtállónak, ugyanis 1877-ben a True Whig Party kisajátította magának a hatalmat, a párt egyeduralmát pedig a Samuel Doe őrmester által 1980-ban kialakított katonai rezsim váltotta fel. Libéria, a szabadság hazája az utóbbi évtizedekben sajnos véres polgárháborúival – 1989-től 1997-ig az első, 1999-től 2003-ig a második – hívta fel magára a figyelmet.