Kossuth Lajos távozik a Pesti Hírlaptól

Szerző: Tarján M. Tamás

1844. június 30-án jelent meg Kossuth Lajos utolsó cikke a Pesti Hírlapban, melyben a reformkori ellenzéki politikus elbúcsúzott olvasóitól, és leköszönt főszerkesztői posztjáról. Kossuth 1841 óta három éven keresztül vezette a pesti napilapot, mely stílusának, újításainak és híreinek köszönhetően ez idő alatt Magyarország legnépszerűbb újsága lett.

Kossuth – az ellenzék politikai aktivitásának fenntartása érdekében – az 1832-36-os országgyűlés berekesztése után a Törvényhatósági Tudósítások terjesztésébe fogott, mely hírlevél a vármegyei törvényhozás munkáját bírálta, és megismertette azt az érdeklődő közönséggel. A korszak törvényei szerint azonban a liberális politikus ezzel bűncselekményt követett el, és hiába bizonygatta a tiltó jogszabályok abszurd és etikátlan voltát – tudniillik, hogy a nép nem tudhat a felette hozott intézkedésekről – 1837-ben négyéves börtönbüntetésre ítélték. Deák Ferenc közbenjárására Kossuth Lajos már 1840-ben visszanyerte szabadságát, és miután a várbörtönben töltött évek megsokszorozták erejét és tettvágyát, ismét komoly gondot támasztott a metternichi konzervatív irányvonal számára. Bécsben azonban ekkor már úgy vélték, az „izgága” Kossuth ellen célszerűbb enyhébb eszközöket alkalmazni, ezért utasították az udvar egyik pesti besúgóját, Landerer Lajos nyomdászt, hogy ajánljon fel a politikus számára egy szerkesztői állást. Metternich, a birodalmi politika feje úgy vélte, az így megszülető Pesti Hírlap révén, egzisztenciáján és a cenzúrán keresztül kordában tudja majd tartani Kossuth Lajos reformgondolatait. A történelem azonban nem igazolta a konzervatív kancellár reményeit.

A Pesti Hírlap első száma 1841. január 2-án jelent meg, és becslések szerint körülbelül 60 olvasó kezébe jutott el – ez a szám aztán 1844 júniusára már meghaladta az ötezret is. Mi lehetett Kossuth sikerének titka? Röviden úgy fogalmazhatnánk, hogy nagyszerű érzékkel vette észre az olvasók igényeit, nem csak a mondanivaló, hanem az újság felépítése szempontjából is. A háromhasábos lapfelosztás meglepően praktikusnak bizonyult a korábbi szövegelrendezésekkel szemben; a sokszínű rovatok – Pestről szóló, országgyűlési és vidéki tudósítások egyaránt szerepeltek az újságban – pedig szinte minden társadalmi rétegben és az egész országban olvasóközönséget biztosítottak a napilap számára. A Pesti Hírlap sajtótörténeti fontosságú újítása volt az első oldalon található vezércikk, melyben maga a főszerkesztő osztotta meg gondolatait a közéleti eseményekkel kapcsolatban, miközben a haladást biztosító reformokat és a polgári átalakulást sürgette.

A meginduló napilap – a cenzúra dacára – Kossuth eszméinek legfontosabb szócsöve lett: a politikus a Pesti Hírlap hasábjain részletesen és közérthetően fejthette ki nézeteit, melyek a Wesselényi által megfogalmazott társadalmi érdekegyesítés ideáját vitték tovább. A politikus ennek jegyében követelte az állami kárpótlással végrehajtott kötelező örökváltságot – tehát a jobbágyfelszabadítást –, az általános közteherviselés bevezetését és a nemesi jogok kiterjesztését, melyek révén a reformok számára rendkívül széles társadalmi bázist biztosított. A főszerkesztő szinte az indulás pillanatától kezdve harcban állt Széchenyi Istvánnal, a gróf ugyanis Kossuth követeléseit és cikkei hangvételét elfogadhatatlannak tartotta, és úgy vélte, ez a türelmetlen program egy pusztító forradalom irányába viszi majd el a magyar nemzetet. A küzdelem a gróf 1841-es, Kelet népe című művének kiadása után lángolt fel, és a Kisfaludy Károly által alapított Jelenkor hírlapon keresztül Széchenyi még több éven keresztül vitázott a Kossuth-féle Pesti Hírlap cikkeivel.

Kossuth Lajos három év alatt tehát az ország legnépszerűbb sajtóorgánumává fejlesztette a Pesti Hírlapot, ami nyilvánvalóan nem találkozott Metternich és Landerer 1840-es terveivel, ugyanakkor a népszerű publicista eltávolítása így már nehéz és kockázatos feladatnak ígérkezett. Segítséget jelentett számukra, hogy a reformpárt az 1843-44-es országgyűlésen csúfos kudarcot vallott, ami meggyengítette a főszerkesztő pozícióját is. Kossuthot végül úgy sikerült elmozdítani a Pesti Hírlap éléről, hogy Landerer – bécsi utasításra – visszavonta a pár hónappal korábban ígért fizetésemelést, és emellett a lehető legtöbb alkalommal kereste a konfliktust a politikussal. Kossuth 1844. június végére unta meg az állandó torzsalkodást, június 30-i utolsó cikkében elbúcsúzott olvasóitól, majd másnap otthagyta a szerkesztőségét. Újságírói pályafutását ezután a Védegylet lapjánál, a Hetilapnál folytatta, hasonló szellemben, mint korábbi munkaadójánál.

Landerer jóvoltából a Pesti Hírlapot hamarosan egy másik ellenzéki erő, a centralisták kapták meg, mely így a következő években többek között Szalay László, Csengery Antal, Eötvös József és Trefort Ágoston nézeteit mutathatta be a pesti olvasóközönség számára. Bár a napilap Kossuth Lajos távozása után vesztett népszerűségéből, 1848. decemberi betiltásáig a legolvasottabb magyarországi sajtótermék maradt, melynek nevét a későbbi korok is kiváló reklámnak tartották.