Véget ér az első ópiumháború

Szerző: Tarján M. Tamás

1842. augusztus 29-én kötötték meg a brit és kínai uralkodó képviselői a HMS Cornwallis hajó fedélzetén a nankingi békét, mely lezárta a három évig tartó első ópiumháborút. A Sir Henry Pottinger, illetve Daouguang császár (ur. 1820-1850) hivatalnokai által aláírt egyezmény volt az első egyenlőtlen szerződés, mely megnyitotta Kínát a nyereségre éhes gyarmatosítók előtt.

A Kínával való kereskedelem – minden korlátozás ellenére is – a 18. században új távlatokat nyitott a Brit Birodalom számára, mivel a keletről beáramló tea, porcelán, és selyem hatalmas hasznot hoztak az európai piacon. Idővel ez a kapcsolat mégis ráfizetésessé vált, ugyanis az említett luxuscikkek mind nagyobb mennyiségben kerültek „fogyasztásra” a britek körében, így a monarchiának a 19. század elején már azt kellett tapasztalnia, hogy az országból megállíthatatlanul áramlik ki az ezüst. Ezt elsősorban a kínai kereskedelmet bonyolító Kelet-indiai Társaság működésén lehetett nyomon követni. Az 1810-es évekre aztán módot találtak arra, hogy a folyamatot megfordítsák: az Indiában hatalmas mennyiségben előállított ópium exportjával megállították a nemesfém kiáramlását, sőt, éppen Kína lett az az ország, ahonnan az aranyat és az ezüstöt elkezdték kiszivattyúzni.

A Csing-dinasztia császárai persze látták a veszélyt, és különböző rendeletekkel próbálták is meggátolni a kábítószer terjedését, de a britek a csempészettől sem riadtak vissza, a Kelet-indiai Társaság monopóliumának eltörlése – 1834 – utáni versenyhelyzet pedig még tovább növelte a rendkívül káros élvezeti cikk forgalmát. Az ópiumszívás így a harmincas évekre népbetegség lett, miközben Daoguang császár külön hivatalnokot nevezett ki a kábítószer visszaszorítására, a csempészekre pedig halálbüntetést róttak ki; a tiltás végül nem hozta meg a kívánt eredményt, pedig a kantoni kikötőben 1839 során több ezer tonna ópiumot öntöttek a tengerbe.

A feszültség aztán az 1839 júliusi kowlooni incidens miatt tovább fokozódott, amikor egy csapat részeg matróz feldúlt egy kínai szentélyt; a kantoni kereskedelmi telep kormányzója, Charles Elliot végül büntetlenül elengedte a tengerészeket, így a kínai–brit kapcsolatok mélypontra jutottak. Viktória királynő (ur. 1837-1901) birodalma hamarosan embargót hirdetett Kína ellen, októberben pedig a Csing-dinasztia hajói össze is csaptak a Gyöngy-folyót blokád alatt tartó brit hajóhaddal.

1839 őszén kirobbant az első ópiumháború, melyben az európaiak – technikai fölényüknek köszönhetően – fölényes győzelmet arattak, és 1842-re elfoglalták Kantont, Sanghajt, Tiencsint és Hongkong szigetét is. Daoguang császár békére kényszerült, melyet 1842. augusztus 29-én, a Cornwallis hadihajó fedélzetén kötöttek meg. A 13 pontból álló szerződés véget vetett a távol-keleti birodalom elszigetelt évszázadainak, felszámolta az úgynevezett kantoni rendszert, és további öt kikötő megnyitására kötelezte a császárt, ahol a győztesek szabadon kereskedhettek. Ezeken a területeken London konzulokat is tarthatott, a Kína földjére lépő brit állampolgárok feletti bíráskodás pedig kizárólag az ő joguk volt.

A nankingi béke értelmében a Mandzsu-dinasztia köteles volt szabadon engedni a hadifoglyokat, de Pottinger még azt is elérte, hogy a britekkel együttműködő kínaiak is amnesztiát kapjanak. Ezenfelül a császárnak jóvá kellett hagyni Hongkong szigetének brit annexióját, és – a tengerbe öntött ópium, valamint a háború költségeinek megtérítésére – 21 millió dolláros jóvátételt kellett fizetnie. A nankingi szerződéssel új korszak kezdődött Kína történetében, amikor – egyenlőtlen szerződések révén – Nagy-Britannia, majd később számos nagyhatalom kedvezőtlen kereskedelmi feltételeket kényszerített Kínára, és megkezdte az ország szisztematikus kifosztását.

Bár az első ópiumháború utáni egyezmény még csak apró rést nyitott az elzárkózó birodalom falán, az 1856-ban kiprovokált második háború eredményeként az európai hatalmak már az egész országra kiterjeszthették romboló tevékenységüket. Kína tartósan félgyarmati sorba került, melynek terheit csak a második világháború után tudta lerázni magáról.