rubicon
back-button Vissza
1842. augusztus 24.

A Lánchíd alapkőletétele

Szerző: Tarján M. Tamás

1842. augusztus 24-én rakta le József nádor, az ország előkelőségei jelenlétében, a Lánchíd pesti pillérének jelképes alapkövét. A 380 méter hosszú építményt, mely Magyarország első jelentős állandó folyami hídja volt, egy évtizedes munka eredményeként, 1849 novemberében adták át a pest-budai polgárok számára.

A Duna vizén átívelő híd ötlete már a 18. század során megszületett, de a rendelkezésre álló technikai megoldásokkal lehetetlen volt egy tartós, biztonságos átkelőt építeni; a folyó nagy vízhozama és sodrása lerombolta volna a középkori stílusú kőhidakat, és attól is tartottak, hogy egy ilyen építmény árvizeket okozhat majd. Emellett később az is fontos ellenérv volt, hogy Széchenyi általános hídvámot akart bevezetni az új átkelőnél, ami sértette volna a nemesi – adózási – szabadság ősi hagyományát. A „legnagyobb magyar”, minden ellenkampány dacára, 1832-ben megalapította a Hídegyletet, és a társaságon keresztül próbálta megszerezni a leggazdagabb magyar vállalkozók anyagi támogatását.

Hosszú küzdelem után Széchenyi elérte, hogy báró Sina György pénzt fordítson az átkelő megépítésére, így 1836-ban megszülethetett a Lánchíd Részvénytársaság; ekkorra már – miként a társaság neve is mutatja – Széchenyinek kész elgondolásai voltak, mivel angliai körútja során konzultált a korszak legnevesebb mérnökeivel, például Thomas Telforddal is. A gróf Angliában találkozott William Tierney Clarkkal, aki elvállalta a tervek elkészítését, és 1839-ben be is mutatta azokat. Sina részvénytársaságába időközben a bécsi Rotschildok és a pesti Wodianerek is betársultak, így végre – megfelelő mennyiségű tőkével – megkezdődhetett az építkezés, mely tizenháromszor annyi pénzbe került, mint a Nemzeti Múzeum felhúzása.

Az 1839-40-es országgyűlésen törvénybe foglalták a híd megépítését, 87 esztendőre a Részvénytársaság birtokába bocsátották a területet, így megkezdődhetett a munka. Két esztendőt vett igénybe, mire a cölöpöket leverték, így aztán az alapkőletételre csak 1842. augusztus 24-én kerülhetett sor; a Barabás Miklós által festményen megörökített eseményen József nádor helyezte el az első, szimbolikus követ a Duna talapzatában. A munkálatokat ekkor már – a külföldön tartózkodó William Tierney Clark helyett – egy megbízott mérnök, a skót származású Clark Ádám irányította, aki egykoron a Dunai Gőzhajózási Társaság szolgálatában került Magyarországra.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.