rubicon
back-button Vissza
1823. december 2.

A Monroe-doktrína meghirdetése

Szerző: Tarján M. Tamás

„Tartozunk annyival […] az Egyesült Államok és ezen hatalmak [ti. az európai nagyhatalmak] között fennálló szívélyes viszony miatt, hogy kinyilvánítsuk: a rendszerük kiterjesztésére irányuló bármilyen kísérlet a nyugati félgömbön veszélyt jelent békénkre és biztonságunkra nézve. Az európai hatalmak már létező gyarmatainak ügyeibe eddig sem avatkoztunk bele, és ezután sem szándékozunk.” (Monroe elnök 1823. december 2-i kongresszusi üzenetéből)

1823. december 2-án deklarálta híres kongresszusi üzenetében James Monroe amerikai elnök a később róla elnevezett Monroe-doktrínát, mely – a dekolonizáció, a be nem avatkozás és a semlegesség jelszavával – döntően meghatározta az Egyesült Államok külpolitikáját.

A nevezetes elv kinyilatkoztatása – melynek tartalma a köztudatban az „Amerika az amerikaiaké!” szlogenben rögzült – elsősorban a napóleoni háborúkkal, illetőleg a Francia Császárság bukásával kapcsolható össze, a konkrét üzenet megszületésében azonban számos más tényező is közrejátszott. Mint ismeretes, a szövetséges hatalmak az 1815. évi bécsi kongresszuson újrarajzolták Európa térképét, és létrehozták a Szent Szövetséget, amely együttműködés célja a forradalmi mozgalmak elfojtása, a társadalmi-politikai viszonyok konzerválása volt.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy ez a törekvés az amerikai kontinenst is érintette, hiszen az egykori spanyol és portugál gyarmatok éppen abban az időszakban harcolták ki függetlenségüket, amikor az ibériai államok erejét a Napóleon elleni küzdelem kötötte le. A Szent Szövetségen belül – elsősorban francia részről – születtek is tervek a Bourbonok újvilági uralmának restaurálására, melyek természetszerűleg elszigetelődéssel fenyegették a nyugati féltekén vezérszerepre vágyó fiatal Egyesült Államokat. A washingtoni aggályokat tovább fokozta I. Sándor cár (ur. 1801-1825) 1821-ben kiadott ukáza, melyben az orosz uralkodó előirányozta az alaszkai gyarmatbirodalom déli irányú kiterjesztését.

Ez az általános félelemérzet sarkallta végül James Monroe elnököt a róla elnevezett elv deklarálására, igaz, a kongresszusi üzenet érdemi részének közlésére már korábban is lehetősége nyílt volna. Ebben a kérdésben ugyanis az Egyesült Államok érdekközösségben állt Nagy-Britanniával, ahol – elsősorban az angol üzleti érdekeltségek miatt – szintén aggodalommal szemlélték a spanyol és orosz kolonizációs terveket. George Canning brit külügyminiszter korábban javaslatot is tett Washingtonnak az

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.