Irinyi János feltaláló születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1817. május 17-én született Irinyi János kémikus, a robbanásmentes, úgynevezett biztonsági gyufa feltalálója.

A nemesi ősökkel rendelkező Irinyi először Nagylétán, majd Debrecenben végezte iskoláit, innen került igen fiatalon a bécsi Politechnikumba. A későbbi feltaláló Meissner Pál nevű professzorának sikertelen kísérletei nyomán jött rá a biztonságos gyufa kémiai összetételére, amit hosszú kísérletezés után 1836-ban, mindössze 19 esztendősen szabadalmaztatott. 

Irinyi arra jött rá, hogy a kálium-klorát helyett ólom-dioxidot használva és a mérgező foszfor megkötésével kiküszöbölheti a gyufa eme két hátrányos tulajdonságát. A kísérlet sikeres volt, a fiatalember pedig eladta találmányát egy Rómer István nevű gyufagyárosnak, a szabadalomért kapott összegből finanszírozva németországi kémiai és közgazdasági tanulmányait. Irinyi Berlinben már 21 esztendősen elméleti kémiai értekezést írt a savakról, foglalkozott a szikesedő talajok javítási lehetőségeivel, majd hazatérése után gyufagyárat alapított.

Irinyi János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc politikai eseményeiben is részt vállalt. Lehetséges, hogy részt vett a 12 pont megfogalmazásában is. Tudását a haza szolgálatába állítva, Kossuth Lajos kérésére a fegyvergyártás országos felügyelője és a nagyváradi lőporgyár igazgatója lett, a szabadságharc leveréséig őrnagyi rangban szolgált. A megtorlás idején Irinyire börtön várt, majd 1850-ben amnesztiában részesült.

Irinyi János később saját birtokára visszavonulva sikertelen mezőgazdasági kísérletekbe kezdett, ezek azonban felemésztették vagyonát. A feltaláló a megélhetés érdekében könyvelőként, majd a debreceni malom igazgatójaként dolgozott, 1895 decemberében bekövetkező haláláig Vértesen élt.