rubicon
back-button Vissza
1805. október 21.

Nelson admirális döntő győzelmet arat Trafalgarnál

Szerző: Tarján M. Tamás

„Istennek hála, megtettem a kötelességemet!” (Lord Nelson admirális utolsó szavai)

1805. október 21-én győzedelmeskedett Horatio Nelson brit admirális hajóhada a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy vezette spanyol–francia flotta felett Trafalgarnál, aminek eredményeként meghiúsult Napóleon inváziós terve, és Nagy-Britannia egy évszázadra hegemóniára tett szert a világtengereken.

A Napóleon elleni koalíció egyetlen megmaradt tagjaként 1802-ben, Amiensben Anglia is békét kötött Franciaországgal, ez a szerződés azonban nem bizonyult hosszú életűnek. A következő esztendőben kiújult az ellenségeskedés a két nagyhatalom között, aminek eredményeként a brit flotta hamarosan ismét blokád alá vonta a legjelentősebb francia kikötőket, Bonaparte Napóleon pedig megkezdte a szigetország elleni invázió előkészítését. Az első konzul legelső kísérlete 1804 nyarán csúfos kudarcba fulladt, ugyanis a La Manche-csatornában gyülekező armada egy viharban súlyos veszteségeket szenvedett, igaz, Spanyolország hadba lépésével később sikerült ellensúlyozni a károkat. Ez idő tájt a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy parancsnoksága alatt álló francia főerők a Földközi-tengeren, Toulonnál állomásoztak, ahol Nelson admirális szemmel tartotta ugyan az ellenséges hajóhadat, ám – a brit kézen lévő kikötők távolsága miatt – tényleges blokádot nem tudott a város köré vonni, így 1805 tavaszán néhány hajó kijutott az Atlanti-óceánra.

Az ekkor már császárrá koronázott Napóleon tervének megfelelően Villeneuve – Nelsonnal a nyomában – a Karib-tengeren találkozott a spanyol hajóhaddal, majd visszatért az európai partokhoz, hogy a Földközi-tengerről kiszabaduló maradék francia egységeket is betagolja armadájába. Fontos megjegyezni, hogy az altengernagy valósággal rettegett Nelson admirálistól – Málta védőjeként ugyanis egyszer már kudarcot vallott ellene –, félelméből eredő bénultsága pedig jelentős szerepet játszott abban, hogy 1805 nyarán a Finisterre-fok közelében vereséget szenvedett Robert Calder altengernagytól. Villeneuve ezután visszavonult Cádiz kikötőjébe, ahonnan csak azután volt hajlandó ismét kihajózni, hogy a dühös Napóleon intézkedett leváltásáról.

Miután az altengernagy hírül vette, hogy kijelölt utódja, Francois Étienne de Rosily-Mesros elhagyta Madridot, elszánta magát a kihajózásra; ekkorra az invázió terve lényegében már meghiúsult, hiszen Napóleon Boulogne-ban veszteglő csapatait átcsoportosította a német

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.