Bevezetik az első polgári törvénykönyvet Franciaországban

Szerző: Tarján M. Tamás

1804. március 21-én vezette be Franciaországban Napóleon a Code Civilt, azaz a polgári törvénykönyvet, megalapozva az ország modern jogrendszerét.

Franciaországot az 1789-es forradalom előtt nem jellemezte egységes jog: a bíróságok territoriális szervek voltak, az igazságszolgáltatás pedig a helyi szokásjogon alapult. Ezt a tarka képet ráadásul még tovább színesítették a különféle családoknak és városoknak adott uralkodói privilégiumok, megakadályozva bármiféle rendszer kialakítását. A francia abszolutizmus sikertelenül próbálta a partikularizmust felszámolni, ez csak a forradalom idején sikerült.

1789 után megérett az elhatározás arra, hogy az új eszmék jegyében létrehozzanak egy polgári törvénykönyvet, de a Jean Jacques Regis du Cambacérés vezette jogászcsoport munkáját mindannyiszor félbeszakították a gyakori uralomváltások. 1799-ben, első konzulként, Napóleon szerezte meg a hatalmat, így rá maradt a nagy feladat. Ezt ő a Cambacérés által megkezdett módon akarta végrehajtani, ezért a fent említett jogtudóst második konzullá tette, feladatul adva neki a törvénykönyv megalkotását, ami négy év munkájába került.

A Code Civil, melyet 1807-től Code Napoleon névvel illettek, nem csupán a francia, hanem a római jog hagyományaival is szoros kapcsolatban állt. Elkészítői szerkezetének mintájául a Justinianus bizánci császár (ur. 527-565) által szerkesztett Corpus Iuris Civilist választották. Napóleon jogászai viszont nem csupán egy, a törvényeket felsoroló gyűjteményt szerkesztettek (mint a Corpus), hanem koherens jogrendszert hoztak létre. Annak ellenére, hogy a császárság kikiáltása (1804) még nyíltabbá tette Napóleon egyeduralmát, a Code Civil jogállami körülményeket teremtett, ahol – a forradalmi törvénykezés rossz emlékei miatt is – rendkívül előrelátó módon korlátozták a bírói hatáskört, nagy gondot fordítva a visszaélések elkerülésére.

A törvénykönyv megtiltotta ún. titkos törvények meghozását, és kimondta az új jogszabályok visszamenőleges alkalmazhatatlanságát. A Code Civil nem az első, de a legjobban sikerült törvényhozási kísérlet volt a francia forradalom után (1791-ben született egy büntetőtörvénykönyv, de ítélkezési módszere meglehetősen ellentmondásos volt, Napóleoné 1810-re készült el), ami hatással volt a korabeli Európa, de a modern Franciaország jogalkotására is.