I. Pál orosz cár meggyilkolása

Szerző: Tarján M. Tamás

1801. március 23-án éjjel gyilkolták meg hálószobájában a rövid ideig uralkodó I. Pál (1796-1801) orosz cárt.

Pál III. Péter cár (ur. 1762) és Nagy Katalin cárnő (ur. 1762-1796) fia volt, felvilágosult nevelést kapott, élete azonban meglehetősen szerencsétlenül alakult. 8 éves korában anyja meggyilkoltatta apját, hogy megszerezhesse a hatalmat, így Pál egészen II. Katalin haláláig kellett várjon az őt illető trónra, ráadásul a cárnő élete során mindent megtett azért, hogy bizonyítsa fia alkalmatlanságát. A gyenge testalkatú, ám művelt Pál magánélete sem volt szerencsés: feleségeit anyja választotta, gyermekeit pedig korán elragadta tőle, hogy a saját szája íze szerint neveltethesse őket.

Pál végül 1796 novemberében mégis trónra léphetett, és uralkodása során igyekezett olyan rendszert kiépíteni, ahol abszolút hatalomra tegyen szert, megszervezte az első minisztériumokat Oroszországban. Bekapcsolódott a Franciaország elleni háborúba is, de külpolitikáját egy rendkívül furcsa hóbort vezérelte, ezért is tartotta sokáig az utókor elmebetegnek. Ez a hóbort egy kicsiny földközi-tengeri sziget, Málta volt.

Pál gyermekkori álma volt, hogy a Máltai Lovagrend nagymestere lesz, azért lépett be a franciaellenes koalícióba, hogy a szigetet felszabadíthassa. A Pál által küldött csapatok sikerrel harcoltak, Szuvorov szárazföldön Svájcig jutott el, Usakov admirális felszabadította a Jón-szigeteket, Pál pedig 1799-ben nagymester lett.

Málta szigetét azonban a britek megtartották, miután visszavették Napóleontól, ezért a dühös cár pártot váltott, és Bonapartéval tárgyalva már egy India elleni hadjáratot tervezett, amit az orosz főnemesség és az udvar nem nézett jó szemmel. A cár uralkodása alatt végig orgyilkosoktól rettegett, s mint kiderült, nem alaptalanul: 1801. március 23-án éjjel ágyában meggyilkolták, fia és utódja, a későbbi II. Sándor (ur. 1801-1825) tudtával.