rubicon
back-button Vissza
1799. november 9.

A brumaire-i államcsíny kezdete

Szerző: Tarján M. Tamás

„Az alkotmányt ti magatok pusztítottátok el! Megsértettétek Fructidor 18-án, Floreal 22-én és Prairal 30-án! [három puccs dátuma, melyeket a Direktórium hatalma megőrzése érdekében hajtott végre] Senki sem tartja már azt tiszteletreméltónak!” (Bonaparte Napóleon november 10-i felszólalása a Vének Tanácsában)

1799. november 9-én vette kezdetét a francia forradalmi naptár után brumaire 18-i jelzővel illetett államcsíny, mely során Bonaparte Napóleon Talleyrand külügyminiszterrel és Sieyés abbéval összefogva megdöntötte a direktóriumi kormányzatot. Az államcsíny következtében három consul – Napóleon, Sieyés és Roger Ducos – került Franciaország élére, a tehetséges hadvezér azonban a puccson belül is puccsot hajtott végre abban az értelemben, hogy egy alkotmánymódosítás révén megfosztotta társait befolyásuktól.

Miután a másfél éve Egyiptomban tartózkodó Bonaparte tábornok 1799 őszén hírül vette, hogy a második koalíció erői a francia határvonalig szorították vissza a köztársaság hadait, úgy döntött, felhagy a céltalanná – és sok szempontból reménytelenné – vált hadjárattal, és rövid időn belül hazatért Európába. Napóleon – a Földközi-tengeren állomásozó brit flottát kicselezve – 1799. október 9-én kötött ki a Fréjus-foknál, majd egy hét múlva érkezett meg a fővárosba, Párizsba. Az itáliai és egyiptomi hadjáratok nyomán romantikus hőssé nőtt tábornokot – aki Itáliából, majd a Közel-Keletről mérhetetlen mennyiségű kincset küldött haza Franciaországba – útja során minden városban ünneplő tömegek fogadták, ezek az úti tapasztalatok pedig meggyőzték Napóleont arról, hogy eljött az idő a régóta tervezett hatalomátvételhez. Bonaparte ugyanakkor óvatosan próbálta meg elérni célját: miután hazatért Párizsba, egyszerű polgáremberként mutatkozott, ideje nagy részét feleségével, Joséphine-nel töltötte, közben pedig – látszólag – pusztán etikettszerű látogatásokat tett Talleyrand-nál, Barras-nál és a Direktórium más befolyásos politikusainál.

Ez a látszat azonban meglehetősen csalóka volt, a színfalak mögött ugyanis a komoly katonai támogatással rendelkező Bonaparte arra készült, hogy összefogja a Barras vezette Direktórium ellenfeleit. A rendszer – melyet 1797-ben például a Napóleon által is támogatott fructidori államcsíny mentett meg az összeomlástól – ötödik életéve kezdetén már komoly társadalmi támogatottság nélkül, a korrupciótól

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.