rubicon
back-button Vissza
1795. október 24.

Lengyelország harmadik felosztása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Nincs még veszve Lengyelország, Míg mi meg nem haltunk, Hogyha földünk elrabolták, Visszaszerzi kardunk.” (Részlet a lengyel himnuszból)

1795. október 24-én osztották fel harmadszor a környező nagyhatalmak – Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom – egymás között Lengyelország területét, aminek eredményeként a közép-európai állam 123 esztendőre eltűnt a kontinens térképéről.

A Lengyel Királyság – a Litvániával fennálló uniónak köszönhetően – a kora újkor delén még Európa egyik legnagyobb kiterjedésű állama volt, politikai rendszerének sajátos fejlődése azonban a 18. század végén súlyos árat követelt. Míg a Habsburg, a francia, vagy a svéd uralkodók – több-kevesebb sikerrel – abszolutisztikus módszerekkel igyekeztek növelni befolyásukat, addig Lengyelországban a rendi gyűlés, a szejm „aranyszabadságot” biztosított a nemességnek, és gyakorlatilag gúzsba kötötte a főhatalmat. E folyamatot a liberum veto 1652. évi bevezetése tetőzte be, mely a törvényhozásban teljes egyetértést követelt – magyarán egyetlen nem szavazat elég volt ahhoz, hogy egy tervezet megbukjon a szejm előtt. A vétójog ilyen szélsőséges alkalmazása gyakorlatilag működésképtelenné tette a lengyel államot, ez pedig rövid időn belül káoszhoz és a monarchia külpolitikai súlyának rohamos csökkenéséhez vezetett.

A hanyatlás eredményeként a 17. század derekától fogva – Sobieski János (ur. 1674-1696) uralkodását kivéve – az ország fokozatosan a környező birodalmak játékszerévé vált, területét idegen hadak pusztították, miközben az Európához közeledni vágyó Oroszország lassú terjeszkedésbe fogott a keleti végeken. Az orosz Romanov, a porosz Hohenzollern és az osztrák Habsburg uralkodóház az Június-as esztendőben egy titkos szerződésben már megállapodott, hogy a jövőben közösen „bábáskodik” majd a lengyelek felett, akik a folyamatos sérelmek hatására 1768-ban – az ún. bari konföderáció megszervezése után – fegyvert ragadtak szuverenitásuk visszaszerzésére.

Miután a négy évig tartó háború a konföderáció vereségével zárult, 1772-ben sor került Lengyelország első felosztására, amit a nagyhatalmak – megalázó módon – később a szejmmel is elismertettek. A királyság elveszítette lakosságának és területének egyharmadát: II. (Nagy) Katalin (ur. 1762-1796) Oroszországa egy sztyeppei területsávval, a Habsburg Birodalom Galíciával, II. (Nagy) Frigyes (ur. 1740-1786)

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.