Török Ignác honvéd tábornok születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1795. június 23-án született Török Ignác honvéd tábornok, az 1848-49-es szabadságharc leverése után kivégzett aradi vértanúk egyike, aki – vitézsége mellett – főként elméleti, hadmérnöki tudásával segítette a magyar szabadságküzdelem ügyét.

Török Ignác Gödöllőn, egy kisbirtokos nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot. Édesapja uradalmi jószágigazgató volt, a fiatalembert azonban inkább a katonai pálya vonzotta, így a nívós Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnázium elvégzése után a Bécsi Hadmérnöki Akadémián folytatta tanulmányait. Török 1816-ban lépett be a császári hadseregbe, ahol az 1848-as forradalom kitöréséig alezredesi rangig küzdötte fel magát. A későbbi honvéd tábornok az évek során Lembergben és Zágrábban teljesített szolgálatot, illetőleg – a magyar nemesi testőrség kötelékében – erődítéstant oktatott a fiatal apródoknak, köztük Klapka Györgynek és Görgei Artúrnak is. Török Ignác már V. Ferdinánd (ur. 1835-1848) szolgálatában kitűnt hadépítészi szaktudásával, amit ékesen bizonyít, hogy 1848 februárjában őt nevezték ki a kulcsfontosságú károlyvárosi erődítési kerület igazgatójává. Miután szeptemberben Komáromban Friedrich Wilhelm Mertz altábornagy lemondott várparancsnoki tisztségéről, a katonatiszt kérvényezte áthelyezését, így került későbbi hőstettei színhelyére.

Jóllehet, az Országos Honvédelmi Bizottmány döntése nyomán a komáromi parancsnokságot végül Majthényi István nyerte el, Török Ignác nem hagyta el Komáromot, mi több, később felettese szándékának ellenszegülve is kész volt védelmezni az erődöt. 1848–49 fordulóján, amikor Windisch-Grätz előrenyomuló csapatai már Pest-Budát is elfoglalták, a császári sikerektől megrendült Majthényi osztrák kézre akarta adni a várat, beosztottjai azonban lemondásra kényszerítették őt, és – rangidős tisztként – Törököt nevezték ki a helyére maguk közül. E cserét január végén a Debrecenben ülésező kormány is jóváhagyta, és tábornoki rangba emelte a tehetséges stratégát, aki tudása révén múlhatatlan érdemeket szerzett Komárom megtartásában.

Török Ignác kitartásának és leleményességének köszönhető, hogy a Duna-parti erősség egészen a dicsőséges tavaszi hadjárat megindulásáig kitartott az osztrák ostromlókkal szemben, ami a Tisza felől előrenyomuló magyar csapatok taktikai lehetőségeit is jelentős mértékben bővítette. Török végül 1849 áprilisáig, Komárom felmentéséig töltötte be a parancsnoki tisztséget; a honvédsereg bevonulása után Lenkey János vette át a helyét, ő pedig a továbbiakban hadépítészeti feladatokat vállalt. A tábornok nevéhez fűződött többek között a Hentzi-féle budai erődítések lebontása és az esztergom-párkányi hídfő megtervezése, júliusban, a szabadságharc végső szakaszában pedig Szeged környékén, a Tiszánál vezetett sáncépítési munkálatokat.

Török Ignác Görgei környezetében, Világosnál esett az oroszok fogságába, akik a többi honvéd tábornokkal együtt hamarosan kiszolgáltatták őt az osztrákoknak. A tehetséges stratéga és tíz másik, később kivégzett tiszt pere – Vécsey Károly és Kiss Ernő ügyét külön tárgyalták – 1849. augusztus 26-án, Johann Moser nyugállományú ezredes elnöklete alatt vette kezdetét, és egy hónappal később a lehető legsúlyosabb ítélettel zárult. Törököt bírái kötél általi halálra ítélték, amit – mint az ismeretes – október 6-án hajtottak végre Aradon; a felakasztott tábornokok sorában a második helyen búcsúzott a földi világtól.

Török Ignác személyében az 1848-49-es szabadságharc egyik legjelentősebb stratégáját tisztelhetjük, akinek neve ma már sajnálatos módon a feledés homályába veszett.