A jakobinus diktatúra bukása

Szerző: Tarján M. Tamás

1794. július 27-én, azaz – a francia forradalmi naptár szerint – Thermidor hónap 9-én buktatta meg a Collot d'Herbois, Fouché és Tallien képviselők által szervezett összeesküvés Robespierre és a jakobinus klub diktatúráját.

A Maximilien Robespierre által vezetett jakobinusok az 1793. június 2-i puccs során szerezték meg a hatalmat a mérsékelt Gironde-tól, és a következő hónapokban korábban nem tapasztalt terrort intézményesítettek. Miután leszámoltak a girondistákkal, az 1793 szeptemberében hozott gyanúsak elleni törvény jegyében idővel azokat is guillotine alá küldték, akik a párton belül veszélyt jelenthettek Robespierre-ék uralmára: előbb Hébert és a köré csoportosuló radikálisok, a „veszettek” kerültek sorra, idővel – 1794 áprilisában – pedig a tekintélyes Dantont és barátait is kivégezték. Bár Danton halálával a „Megvesztegethetetlen” jelzőt magára aggató egykori arras-i ügyvéd és klikkje utolsó jelentős ellenségétől is megszabadult, a terror mégis tovább fokozódott: az 1794 júniusában életbe léptetett prairali törvény szinte válogatás nélkül hurcolta a vesztőhelyre a politikusokat és civileket, egy hónap alatt közel 1300 embert.

Bár a jakobinusok ellenzéke ideológiai szempontból meglehetősen széttöredezett volt, a radikális és mérsékelt csoportok a halál torkában mégis egymásra találtak, és Tallien, Fouché és Collot d'Herbois képviselők vezetésével puccsot szerveztek. Ezzel az összeesküvéssel maga Robespierre is tisztában volt, Thermidor 8-án – július 26-án – tartott beszédében éppen a „köztársaság” és a „szabadság” ellenségeinek megsemmisítésére szólította fel a Konventet, ám nem aratott sikert.

A puccs napján a nemzetgyűlésben ugyancsak a jakobinus vezetés elleni támadások kerültek terítékre: ekkor Saint-Just állt ki a képviselők elé, és nyilvánosan megvédte Robespierre-t azokkal a vádakkal szemben, miszerint diktátori hatalomra tör, és hatalma révén személyes ellenfeleit akarja megsemmisíteni. A „terror arkangyala” néven ismert férfi beszédét aztán váratlanul félbeszakították Tallien bekiabálásai, az ő nyomán pedig mások is Robespierre ellen támadtak. A tehetséges szónok a válságos pillanatban alulmaradt vádlóival szemben, így aztán nemsokára öccsével, Saint-Just-szel, Couthon-nal, Le-Bas-val és másokkal együtt őrizetbe vették.

A jakobinus vezetőket a párizsi börtönbe vitték, de Coffinhal tábornok még a délután során kiszabadította őket. Ezután Robespierre-ék a városházára menekültek, ám a Konvent ekkor már döntött sorsukról: törvényen kívül helyezte őket, és elrendelte elfogatásukat. Az összeesküvők pártján álló katonaság ostromgyűrűje miatt estére a jakobinusok reménytelen helyzetbe kerültek, ezért sokan kétségbeesett tettekre szánták el magukat. A „Megvesztegethetetlen” öccse, Augustin és a jakobinus puccsban egykor kulcsszerepet játszó Hanriot az ablakon át próbáltak távozni, de lábukat törték; Le Bas öngyilkos lett, és feltételezhetően hasonló tettre szánta el magát Robespierre is, akinek egy golyó szétroncsolta az állkapcsát (az is lehetséges, hogy egy kósza lövedék találta el). Többen próbáltak elrejtőzni a városházán, de az éjjel kettő óra után rohamozó katonaság mindenkit kézre kerített.

A Konvent ítélete nyomán Robespierre-t és húsz társát július 28-án délután lefejezték a Place de la Révolution-on – a Forradalom terén –, a következő napokban pedig még körülbelül 80 ember jutott hasonló sorsra. Időközben a thermidori puccsot szervezők vezetésével új Konvent alakult, mely véget vetett a terrornak, leromboltatta a guillotine-okat, és egy, a nagypolgárság számára kedvező rendszert épített ki.

Az 1794. júliusi események nyomán a 20. századi társadalomtudósok a forradalmak során bekövetkező konzervatív fordulatot gyakran thermidori jelzővel szokták illetni.