rubicon
back-button Vissza
1792. augusztus 10.

A Tuileriák ostroma

Szerző: Tarján M. Tamás

1792. augusztus 10-én ostromolta meg a feltüzelt párizsi tömeg a Tuileriák palotáját, és a küzdelem során szinte az utolsó emberig lemészárolta az épületet őrző svájci gárdát. A XVI. Lajos (ur. 1774-1792) lakóhelye ellen végrehajtott támadás a király névleges hatalmának végét jelentette, és – hathetes átmenet után – a köztársaság szeptember 21-i kikiáltásához vezetett.

Miután Lajos 1791 júliusában sikertelenül próbált megszökni fővárosából – Varennes-ben családjával együtt elfogták –, mindinkább persona non grata lett a törvényesség útjait kereső friss alkotmányos királyságban. A varennes-i ügy következtében, 1792 során a La Fayette vezette alkotmányos monarchisták – az úgynevezett Feuillantus Klub – is egyre nehezebb helyzetbe kerültek, ugyanis az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben mindinkább a köztársasági jelszavakat hangoztató Gironde és a náluk is radikálisabb jakobinusok hangja erősödött meg. Lajos az év első felében megpróbált gátat szabni a dolgok kedvezőtlen folyásának, de elbukott, mivel még a nemzetközi események is ellene játszottak; miután ugyanis – 1792 áprilisában – a forradalmi Franciaország hadat üzent a konzervatív Ausztriának, a királyt sokan belső ellenségként, II. Lipót császár (ur. 1790-1792) párizsi szövetségeseként kezdték emlegetni.

Ebben a helyzetben csak a gyanút erősítette, hogy a király – saját politikai túlélése érdekében – a következő hónapokban a Nemzetgyűlés több törvényét is megvétózta. Lajos megakadályozta a polgári alkotmányra fel nem esküdött klerikusok elbocsátását, és azt sem engedte, hogy – a párizsi Nemzetőrség példájára – vidéken is önkéntes fegyveres erők alakuljanak, ezek ugyanis rendszerint a legradikálisabb irányzatok befolyása alá kerültek.

Június 20-án egy komolyabb csoportosulás már betört a Tuileriák előterébe, de akkor még a La Fayette márki vezette monarchisták meg tudták oldani a feszült helyzetet. Július során aztán a Nemzetgyűlés politikai súlypontját képező Gironde mindinkább a köztársaságpártiak irányába tolódott el, az üléseken pedig Vergniaud és Brissot képviselők már nyíltan a palota ostromáról és a király eltávolításáról szónokolnak. Jean Debry július 11-i – A haza veszélyben van címet viselő –kiáltványa mindeközben tovább fokozta a polgárok indulatait, a vidéki önkéntes seregek – például a híres marseille-iek – pedig egyre özönlöttek Párizsba. XVI. Lajos helyzete a hónap végére még ennél is

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.