rubicon
back-button Vissza
1789. június 20.

A labdaházi eskü

Szerző: Tarján M. Tamás

1789. június 20-án tették le a francia országgyűlés harmadik rendjének képviselői a labdaházi esküt, mellyel a jelenlévő küldöttek megfogadták, hogy addig nem oszlatják fel magukat, míg alkotmányt nem teremtenek Franciaország számára. Az eskü egységesítette a rendi állam lebontására törekvő Nemzetgyűlést, és nagyban hozzájárult a július 14-i forradalom kirobbanásához.

Franciaország az 1780-as évek során – többek között az amerikai függetlenségi háború támogatása következtében – hatalmas államadósságot halmozott fel, helyzetét pedig az évtized végi szűk termésű esztendők még tovább nehezítették. Az egyre súlyosbodó válság kezelésére XVI. Lajos király (ur. 1774-1791) – 1614 után először – 1789 tavaszán összehívta az általános rendi gyűlést. A párizsi diétán hagyományosan három rend képviseltette magát: a nemesség, a papság, valamint a parasztságot és városi polgárságot magába foglaló harmadik rend küldöttei kaptak meghívást. A társadalom legalsó rétegeit képviselő követek a gyűlés megnyitása előtt elérték az uralkodónál, hogy – miután Franciaország népének túlnyomó részét ők képviselték – kétszer annyi embert küldhessenek Párizsba, mint a papi és nemesi rend. Lajos azonban szorongatott helyzetében is ravasznak bizonyult: elrendelte, hogy az országgyűlés szavazásain ne a képviselők, hanem a rendek voksát vegyék figyelembe, tehát a kétszeresére növelt harmadik rendi tábor véleménye ugyanúgy egy szavazatot ért, mint korábban. Miután a rászedett küldöttek ezt megtudták, kivonultak a május 5-i megnyíló gyűlésről, és a későbbiek során külön üléseztek, mint a „kommunák” küldöttei.

Június 10-én aztán Sieyés abbé javaslatára a szakadár képviselők csatlakozásra szólították fel a másik két rendet, a kísérletet pedig siker koronázta. Három nap múlva néhány alacsonyabb rangú pap, június 17-én pedig az egyházi rend túlnyomó része csatlakozott az elégedetlenek táborához, mely Honoré Gabriel Riqueti, vagyis Mirabeau márki kezdeményezésére Nemzetgyűlésnek nyilvánította magát. Az önjelölt törvényhozó szerv adómegszavazási jogot követelt magának, és nagyszabású társadalmi modernizációs programot hirdetett, javaslatot tett többek között a sajtószabadság bevezetésére, a törvény előtti egyenlőség megvalósítására és az állam központosítására. Ezekben a napokban feszült légkör uralkodott Párizsban, hiszen a Nemzetgyűlés tagjai tisztában voltak azzal, hogy a király körül csoportosuló világi és egyházi arisztokrácia fellép majd a fenti reformok ellen.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.