Életbe lép az Egyesült Államok alkotmánya

Szerző: Tarján M. Tamás

1788. június 21-én ratifikálta New Hampshire az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát, ezzel kilencre nőtt azon tagállamok száma, melyek elfogadták az ország alaptörvényét. Az előző évi államközi tárgyalások eredményeként így törvényerőre emelkedhetett a világ első polgári szellemben íródott alkotmánya.

Bár az 1783-as párizsi béke után függetlenné váló Egyesült Államok tagjai a brit gyarmatosítók elleni harcban szinte törhetetlen egységet mutattak fel, a szabadság kivívása utáni tárgyalásokat már korántsem jellemezte ez a fajta konszenzus. A háborús győzelem után a Függetlenségi Nyilatkozatot egykor megfogalmazó alapító atyák – pl. George Washington, John Adams, Thomas Jefferson – talán még nehezebb feladatot kaptak, hiszen le kellett rakniuk az új állam politikai alapjait, amihez csupán az 1776-77-es Konföderációs Cikkelyek szolgáltak támpontul. Ez az – 1781-ben ratifikált – dokumentum adott felhatalmazást a 13 állam felett ülésező Kongresszus számára, miközben megteremtette az államok közös kül- és gazdaságpolitikájának lehetőségét.

Ez az alaptörvény ugyanakkor számos hiányosságot mutatott fel a függetlenedő államok együttműködése és a főhatalom szempontjából, ezért a Kongresszus küldöttei 1786 szeptemberében tárgyalásokat kezdtek a leendő alkotmányról. A delegáltak Philadelphiában gyűltek össze, és az itt – James Madison ún. „Virginia-terve” nyomán – elfogadott konvenciók alapján határozták meg az 1787. szeptember 17-re megszövegezett új alaptörvény főbb pontjait.

A George Washington elnöklete alatt ülésező Kongresszus erős vezetőt akart az Egyesült Államok élére állítani, akinek legitimitása azonban nagyban függött volna a tagállamok elhatározásától. A felvilágosodás szellemében az alkotmány szétválasztotta az államszövetség hatalmi ágait: egy képviselőházból és szenátusból álló kétkamarás parlamentet hozott létre, melyhez az erős elnöki – végrehajtó – hatalom mellett egy államok feletti bírói szervet is társult. Az egyes államok szuverenitását nem csak a főhatalmat megkötő fékek és egyensúlyok, és a legfelső bírósággal szembeni vétójog biztosította volna, hanem az alkotmánytervezet VII. cikkelye is, mely kikötötte, hogy az új alaptörvényt 13 államból legalább kilencnek kell ratifikálnia az életbe lépéshez. Ennek ellenére a Kongresszus záróülésén Benjamin Franklin a teljes konszenzus megszerzésének fontosságáról beszélt.

Kezdetben úgy tűnt, ez a feltétel nem okoz majd nehézséget , mivel öt állam képviselői – Delaware, Connecticut, New Jersey, Georgia, Pennsylvania – rövid tárgyalások után, 1788 februárjáig elfogadták az új alkotmányt. Ugyanakkor néhány állam –  főként Massachusetts – számos cikkelyt kifogásolt az alaptörvényben, követeléseik pedig hosszas vitákat ígértek. A kisebb tagok leginkább attól féltek, hogy a törvényhozásban elnyomják majd őket nagyobb területű társaik, emellett pedig azt hiányolták, hogy az alkotmány nem hangsúlyozza ki a főbb szabadságjogok, például a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadság tiszteletben tartását.

Roger Shermannek köszönhetően aztán a vitatott pontokban gyors kompromisszum született, így 1788 májusáig Massachusetts, Maryland és Dél-Karolina is elfogadta a közös alkotmányt. Ezen megállapodást aztán a Kongresszus 1789 szeptemberében realizálta az Amerikai Bill of Rights-ban, mely – 10 alkotmánykiegészítő cikkellyel – 1791-ben törvényerőre is emelkedett. Mindeközben kilencedikként – 1788. június 21-én – New Hampshire követei is elfogadták az Egyesült Államok új alkotmányát, ezzel megteremtődött az a többség, melynek birtokában a Kongresszus felhatalmazva érezte magát a közös intézmények kiépítésére. 1789. március 4-én megkezdhette munkáját az USA első kormánya, melynek élére a szabadságharc egyik szimbólumát, George Washingtont választották meg elnöknek.

Az év végéig a kicsiny Rhode Island kivételével valamennyi állam csatlakozott az új alkotmányhoz, a 13. állam jóváhagyásának megszerzése azonban annál keményebb diónak bizonyult. A sziget továbbra is állhatatosan ragaszkodott az államok számára nagyobb önállóságot biztosító úgynevezett New Jersey-tervhez, elutasította a közös pénznem bevezetését, és kifogásolta többek között a rabszolgaság kérdésének megoldatlanságát, mely felett a Sherman-féle kompromisszum felemásan tért napirendre (egyfelől elismerte a rabszolgákat állampolgárnak, mert beleszámította őket a népbe, másfelől a szökött szolgákat visszautalta tulajdonosaikhoz).

Rhode Island képviselői aztán a kilátásba helyezett gazdasági szankciók hatására 1790 májusában – mindössze két szavazat többséggel – mégis elfogadták az Egyesült Államok alkotmányát, mely máig érvényben van, mint a világ egyik legrégibb – hatályos – írott alaptörvénye. Az amerikai alkotmány történelmi hatása felbecsülhetetlen volt, hiszen a Montesquieu-i elvek alkalmazásával, és az alapvető szabadságjogok megfogalmazásával mintát adott nem csupán a nagy francia forradalom, de valamennyi polgári berendezkedést választó állam számára.