Gróf Benyovszky Móric halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1786. május 23-án vesztette életét Madagaszkáron gróf Benyovszky Móric Ágost, az egyik leghíresebb magyar világutazó, az indiai-óceáni sziget első európai uralkodója.

Benyovszky a Nyitra megyei Verbón született 1746-ban, Benyovszky Sándor lovassági tábornok és Révay Róza bárónő gyermekeként. A fiút már korán a bécsi hadiiskolába küldték és apja révén hadnagyi rangban, még szinte gyermekként vett részt a hétéves háborúban (1756-1763), majd Lengyelországba szökött. Távollétében rokonai megfosztották apai örökségétől, amit fegyverrel sem tudott visszaszerezni, sőt, Mária Terézia (ur. 1740-1780) még grófi címét is elvette tőle. Benyovszky lengyel földön telepedett le és részt vett az 1767-ben kirobbanó nemesi felkelésben a Bari Konföderáció oldalán. Miután a háborús vereség után orosz fogságba esett, Kijevbe, később Kazánba szállították, ahonnan először sikeresen megszökött, de Péterváron ismét a cári hatóságok kezére került.

Benyovszky ekkor már nem kerülhette el sorsát, 1769 novemberében gyalogszerrel Szibériába deportálták, a számára kijelölt Kamcsatka-félszigetet, az Orosz Birodalom legtávolabbi pontját egy év menetelés után érte el. Távol-keleti fogsága alatt a gróf leírást készített Bolsereckoj városáról és környékéről, miközben műveltségével megnyerte a helyi kormányzó bizalmát. Benyovszky a kegyet végül szabadulására használta fel, 1771 májusában elfoglalta az erődöt, és kiáltványt bocsátott ki fogolytársaival, melynek – Oroszországban ismeretlen – harciassága később Pugacsovot és a dekabristákat is megihlette.

A kiszabadult fegyenc társaival hajóra szállt, és elhagyta Szibériát, beutazta az Aleut és Kurill-szigetsort, végül Makaóra, majd 1772-ben Párizsba jutott. Benyovszky hamarosan francia szolgálatba állt és részt vett a madagaszkári expedícióban, XV. Lajos tiszteletére 1774-ben megalapította Louisbourg erődjét. Mivel emberséges vezetőnek bizonyult, a grófot 1776 októberében a malgas törzsek királyukká választották, ám a környező szigetek francia kormányzóival kialakult konfliktusok és a katonák közt pusztító járvány miatt végül visszatért Franciaországba. Benyovszky elkövetkező éveit azzal töltötte, hogy madagaszkári tervei megvalósításához anyagi forrást keresett, miután XVI. Lajos (ur. 1774-1791) elzárkózott támogatásától.

A Párizsban élő Benjamin Franklinnel kötött barátsága révén Benyovszky elsősorban a függetlenségi háborút vívó Egyesült Államokat próbálta megnyerni tervének – támaszpontot ígérve a britek ellen – majd 1783-ban II. József (ur. 1780-1790) bécsi udvarában, később pedig az angoloknál keresett védnököket királysága számára. 1785-ben aztán a gróf úgy döntött, saját erejéből szerzi vissza hatalmát, a malgas törzsek segítségével elfoglalta a francia telepeket és átvette az uralmat a szigeten.

Benyovszky régi ellenfele, a közeli Francia-sziget kormányzója 1786 tavaszán bosszúból támadást indított Madagaszkár ellen, és május 23-án döntő vereséget mért a gróf bennszülött csapataira. Az ütközet során maga Benyovszky Móric is életét vesztette, a négy kontinenst bejáró grófot később a róla elnevezett Mauritania erődje mellett temették el. Benyovszky kalandos útjai, szibériai szökése a 19. század során számos szerzőt megihletett, francia nyelvű kéziratai már halála után megjelentek. Magyar nyelvre Jókai Mór fordította le a gróf életrajzát, és később maga is írt egy regényt a világjáró Benyovszkyról.