James Cook kapitány halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„A becsvágy nem csupán messzebb hajt annál, ameddig mások eljutottak, hanem egészen addig, ameddig az ember csak eljuthat.”
(James Cook)

1779. február 14-én, a Hawaii-szigeteken élő bennszülöttekkel vívott összecsapásban vesztette életét James Cook brit tengerész, felfedező, aki a Csendes-óceánon és az Antarktisz körül tett utazásaival vált világhírűvé.

Az 1728-as születésű James Cook egy yorkshire-i földműves gyermekeként látta meg a napvilágot, aki egyetlen kitörési lehetőségként a tengerre küldte kamasz fiát. A világhírű kapitány először kereskedőhajókon szolgált, majd Hugh Palliserhez került, és az 1750-es évek végére már első tiszti beosztásba léphetett. Cook katonai pályafutását a gyarmati hétéves háborúban kezdte meg; már ekkor kitűnt tudományos érdeklődésével, ugyanis önszorgalomból részletesen feltérképezte Kanada és Új-Fundland partvidékét, 1766-ban pedig részletes dokumentációt készített a napfogyatkozásról. Ennek köszönhetően az Admiralitás 1768-ban hadnagyi rangfokozatot adott neki, és őt bízta meg a HMS Endeavour tahiti expedíciójának vezetésével, melynek célja a Vénusz átvonulásának megfigyelése volt.

Utazása során Cook feltérképezte Új-Zéland szigetét, 1771-ben formálisan birtokba vette Ausztrália keleti partvidékét – a mai Új-Dél-Wales területét –, majd visszatért Európába. Nem sokkal ezután a kapitány ismét útra kelt: 1772-75-ös expedícióján a Csendes-óceán szigeteit vette sorra, majd körülhajózta az Antarktiszt – a jégbe zárt kontinenst soha nem látta meg –, ezzel pedig bebizonyította, hogy a dús növényzettel és rengeteg ásványkinccsel rendelkező „ismeretlen déli földrész” nem több puszta legendánál.

1775-ben Cook Angliában tartózkodott, ám ezúttal sem volt sokáig maradása, ugyanis egy év múlva ismét elvállalt egy küldetést. Harmadik expedíciójának látszólagos célja egy Tahitiről Európába vitt bennszülött fiatalember, Omai hazajuttatása volt, a valóságban azonban az utazás a régóta keresett Északnyugati-átjáró nyugati kijáratának megtalálására irányult. Cook második útjához hasonlóan a HMS Resolutionnal vágott neki az óceánnak, Omai partraszállása után pedig továbbhajózott észak felé, 1778 januárjában azonban „beleütközött” a Hawaii-szigetcsoportba, melyet az Admiralitás első lordja után Sandwich-szigeteknek nevezett el.

A felfedező volt az első európai, aki partra szállt Hawaiin, ám nem sokáig tartózkodott itt, ugyanis nemsokára kelet felé utazott. Cook az akkor Spanyolországhoz tartozó Oregon partvidékére hajózott, majd feltérképezte Kanada és Alaszka partvidékét, eljutott a Bering-szoroshoz, ám az Északnyugati-átjáró helyett csak jéggel borított tengert talált. A kapitány hónapok múltán visszafordult, és 1779. január 17-én ismét partra szállt Hawaii szigetén, ahol a bennszülöttek nem várt rokonszenvvel fogadták.

Cook pozitív fogadtatását a kutatók később azzal magyarázták, hogy a Resolutionnak, illetve az expedíció másik hajójának, a HMS Discoverynek az érkezése egybeesett a mahakiki ünnepével, amikor a bennszülöttek Lono isten tiszteletére tartottak fesztivált. A tudósok úgy vélik, az európai hajók, a legénységnél látott – mágikusnak tűnő – használati tárgyak, illetve a kapitánynak a szigetek körül végrehajtott manőverei nyomán az őslakók arra a gondolatra jutottak, hogy Cook személyében Lono isten reinkarnációja látogatott hozzájuk. A hajósok teljes mértékig kihasználták a helyzetükből fakadó előnyöket, Lono ünnepe azonban hamarosan véget ért, a megváltozott légkörben pedig a felfedező úgy döntött, felszedi a horgonyt.

Az expedíció Oahu szigete felé indult tovább, egy viharban azonban a Resolution olyan súlyos sérüléseket szerzett – eltörött egy vitorlája – hogy kénytelen volt visszatérni Hawaii szigetére. A harmadik partraszálláskor az őslakosok már kifejezetten ellenségesen fogadták Cookot és legénységét, február 14-én pedig ellopták az európaiak egyik csónakját. Ez nem volt szokatlan a Csendes-óceánon, a kapitány viszont valamilyen okból nem a sziget egyszerű lakosai közül szedett túszokat, hanem Hawaii királyát akarta elraboltatni, a bennszülöttekkel vívott kisebb összecsapás során azonban – 4 matrózával együtt – életét vesztette.

Az őslakosok Cookkal kapcsolatos viselkedését máig homály fedi, hiszen az 1779. február 14-én meggyilkolt felfedezőt Hawaii szigetén később előkelőknek kijáró végső tiszteletadásban részesítették, csontjait pedig valóságos ereklyeként kezelték. James Cookot ma is különleges tisztelet övezi a szigeteken, ahol földi maradványai egy részét mindmáig nagy gonddal őrzik.