Földrengés sújtja Komáromot

Szerző: Tarján M. Tamás

1763. június 28-án pusztított Magyarország történetének legpusztítóbb földrengése, mely Komárom mellett Győr és Zsámbék környékét sújtotta legjobban. A 63 áldozatot követelő földmozgás erősségét – utólag – a tudósok körülbelül 6,3-as erősségűre becsülték a Richter-skálán, ami hazánk esetében kivételesnek számít.

A Kárpát-medencét a kőzetlemezek felépítésének köszönhetően az emberi történelem során elkerülték a nagyobb rengések, a szeizmológusok nyolcszázra teszik azon események számát, melyek jelentősebb kárt okozhattak az itt élőknek, az elmúlt 2000 év során. Márpedig a földrengés az egyik legpusztítóbb természeti katasztrófa lehet, amit az 1556-os – 800 000 áldozatot követelő – kínai földrengés, a Lisszabon kétharmadát elpusztító 1755-ös rengés, vagy a néhány hónappal ezelőtti japán tragédia is megmutatott. Szerencsére Magyarországon ilyen méretű rombolásra sohasem került sor, még 1763 júniusában sem.

A források alapján a Komáromot romba döntő 1763. évi földrengés epicentruma Győrtől északkeletre és Komáromtól északnyugatra helyezkedhetett el, de a föld mozgását még Drezdában és Lipcsében is megérezték. A feljegyzések tanúsága szerint a természeti katasztrófa a Duna-parti város mellett Ácson, Bábolnán és Győrben is pusztított, számos lakóház mellett pedig romba döntötte a zsámbéki bazilika épületét is. A földrengés azonban a legtöbb áldozatot Komáromban követelte: a források szerint június 28-án 63 ember vesztette életét, és 120-an sebesültek meg, miközben a város épületeinek harmada romhalmazzá vált, és csak egytizede maradt sértetlenül.

A földrengés sokkal több áldozatot is követelhetett volna, ha a térségben élő parasztok nem egy ősi építészeti technika szerint építkeznek: lakóházaik alapanyaga vályog és rugalmas fűzfavessző volt, az egyszerű kunyhók – és azok kéményei – pedig az alap felé fokozatosan szélesedtek. Így a sanyarúbb anyagi helyzet dacára az ő épületeik sokkal jobban állták a rengéseket, mint a módosabb polgárok kőházai, vagy a bolthajtásos, többszintes paloták.

A Mária Terézia által készíttetett kárfelmérő jelentésből ennek megfelelően nem csak a földrengés károsultjait, hanem az ott élő népesség rétegződését, anyagi viszonyait is megismerhetjük, hiszen a nagyobb károk a tehetősebbeket sújtották. Karl Frieder és más kortárs festők ábrázolásai, valamint a királynői biztosok jelentései a katasztrófa méreteinek megbecsülésében is segítségünkre lehetnek: a komáromi földrengést e beszámolók alapján 6,3-as erősségűre becsülik, ami a legerősebb földmozgásnak számít Magyarország írott történetében.

A földrengések esetében gyakran előfordul, hogy egy kiemelkedően erős esetet utómozgások és későbbi rengések követnek: ez sajnos Komárom esetében is így volt, ahol 10 esztendővel később egy hasonló katasztrófa 500 házat döntött romba. Ezt követően a térségben átlagosan húszévente tapasztaltak erősebb rengéseket, majd a föld 1850 után elcsendesedett. Azóta Kecskeméten, Egerben, Dunaharasztiban és legutóbb Berhidán fordultak elő jelentősebb földrengések, melyek a 20. század technikai fejlődésének köszönhetően – legalábbis emberéletekben – mind kevesebb kárt okoztak.