rubicon
back-button Vissza
1743. május 24.

Jean-Paul Marat francia forradalmár születése

Szerző: Tarján M. Tamás

„…egy sárga arcú kis ember volt, aki ha ült, szinte torznak látszott; fejét hátravetette; szeme véraláfutásos volt, beteges foltok mutatkoztak az arcán. Zsíros, lapos haját egy zsebkendővel kötötte le; homloka alig látszott, arcán nagy és félelmes szája uralkodott. Hosszú nadrágot viselt, papucsot, mellényt, mely valamikor fehér szatén lehetett, és e mellény fölé egy övfélét tekert, melyben egy helyen kemény, egyenes kitüremkedés egy odadugott tőrt sejtetett.” (Victor Hugo

1743. május 24-én született Jean-Paul Marat természettudós, orvos, a francia forradalom egyik legradikálisabb politikusa, aki főszerepet játszott a sans-culotte-ok feltüzelésében és a jakobinusok hatalomra juttatásában. Marat, aki utolsó éveire súlyos bőrbetegséget szerzett, egy fiatal leány, Charlotte Corday kezétől vesztette életét, és Robespierre-ék terroruralmának idejére Franciaország legnagyobb mártírja lett.

Jean-Paul Marat a ma Svájchoz tartozó Neuchatel közelében, Boudry városában látta meg a napvilágot, egy szardíniai születésű férfi, Jean Marat és egy franciaországi hugenotta nő, Louise Cabrol második gyermekeként. A későbbi forradalmár 16 esztendős korában elhagyta családját, és nyugatra indult, hogy szerencsét próbáljon: először Bordeaux-ba, ment, és egy jómódú famíliánál helyezkedett el mint házitanító, majd két évvel később Párizsba utazott, ahol orvosnak tanult, ám nem szerzett doktori titulust.

Marat 1765-ben átkelt a La Manche-csatornán, és Londonban telepedett le, ahol a Royal Academy egyes tagjai, illetve a brit fővárosban élő európai művészek segítségével igyekezett patrónust találni, de nem járt túl sok szerencsével. A fiatalember Angliában kezdte meg szerteágazó írói munkásságát, mely az orvostudomány mellett a filozófiára, a politikára, majd a természettudományokra – elsősorban a fizikára – is kiterjedt. Marat az Esszé az emberről című tanulmányával (1773), illetve A rabszolgaság láncai című munkájával (1774) voltaire-i magasságokig emelkedett a nyugat-európai szellemi életben, közben pedig Newcastle-ben praktizált, mígnem egy sikeres kezelésről szóló esszéjének köszönhetően a skóciai St. Andrews Egyetem doktori címet adományozott számára.

A férfi 1775-ben visszatért Londonba, ahol kiváló munkát jelentetett meg a szembetegségek gyógyításáról, majd úgy döntött, Franciaországba teszi át székhelyét. Marat a következő években jutott orvosi karrierje csúcsára, ugyanis előbb de l'Aubespine márki pártfogolta őt, majd XVI.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.