rubicon
back-button Vissza
1736. április 21.

Savoyai Jenő halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Ez a fiatalember idővel azok közé kerül majd, akiket a világ nagy hadvezéreiként tisztelünk.”

(Bádeni Lajos Savoyai Jenőről)

1736. április 21-én hunyt el Savoyai Jenő császári hadvezér, a kora újkor egyik legtehetségesebb európai stratégája. A herceg Bécs 1683. évi ostromától egészen a lengyel örökösödési háborúig szolgálta a Habsburgokat, e fél évszázad során pedig nem csak a csatamezőn, de a tárgyalóasztalnál is komoly érdemeket szerzett a birodalom gyarapodásában.

Savoyai Jenő 1663-ban, Párizsban látta meg a napvilágot. A legendás hadvezér francia földön nevelkedett, felmenői azonban mindkét ágon olaszok voltak: édesapja, Jenő Móric soissons-i gróf a savoyai hercegi dinasztia egyik oldalágából származott, édesanyja, Olympia Mancini pedig a tehetséges államminiszter, Jules Mazarin unokahúgaként került Franciaországba. Olmypia az ifjú XIV. Lajos (ur. 1643-1715) környezetében nevelkedett, sőt, feltehetőleg szerint szerelmi viszonyt is folytatott a Napkirállyal, akit a későbbi pletykák előszeretettel tartottak a tehetséges hadvezér édesapjának.

Jenő királyi származására ugyanakkor semmilyen bizonyíték nincs, ez a kapcsolat pedig annak a fényében is valószínűtlennek tűnik, hogy a hadvezér végül nem tudott érvényesülni hazájában. A herceg ugyanis vézna testalkatú és törékeny egészségű fiatalember volt, ezért XIV. Lajos kezdettől fogva papi pályára szánta őt; Savoyai Jenő hiába lázadt az uralkodói akarat ellen, 1683 áprilisában hiába próbálta személyesen is rávenni a királyt, hogy engedélyezze számára a katonai szolgálatot, kérése nem talált meghallgatásra. A fiatalember végül úgy döntött, hogy ha Párizsban nem tartanak igényt kardjára, akkor máshol próbál szerencsét, így 1683 augusztusában jelentkezett I. Lipót (ur. 1657-1705) passaui táborában. A császár ebben az időben rendkívül szorongatott helyzetben volt, hiszen Kara Musztafa nagyvezír ostromgyűrűbe zárta Bécset, miután pedig Lipót megkedvelte a lelkes és szerény fiatalembert, Lotharingiai Károly egyik dragonyosezredéhez osztotta be a Habsburg Birodalom későbbi legkimagaslóbb hadvezérét.

Savoyai Jenő aztán a következő években villámgyorsan kapaszkodott felfelé a katonai ranglétrán: Bécs felszabadítása után, a kahlenbergi csatában mutatott hősiességének köszönhetően ezredessé lépett elő, két évvel később pedig I. Lipót már vezérőrnaggyá nevezte ki a fiatalembert. A herceg Buda ostrománál ismét kitüntette magát, majd az 1687. augusztus

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.