Sajnovics János születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1733. május 12-én született Tordason Sajnovics János jezsuita szerzetes, csillagász, a finnugor nyelvrokonság elméletének szülőatyja.

Sajnovics módos nemesi családból származott, mely a Fejér megyében fekvő Tordas mellett kastéllyal és földbirtokkal is rendelkezett. A matematika és csillagászat iránt érdeklődő fiatalember 1748-ban kérelmezte felvételét a jezsuita rendbe, Nagyszombaton, majd Bécsben folytatva tanulmányait. Sajnovics 1758 után Hell Miksa csillagász tanársegédje lett a bécsi udvari csillagdában, és a híres tudóssal folytatott közös munkája nyomán érte az a megtiszteltetés, hogy 1769-ben Mária Terézia (ur. 1740-1780) megbízásából csatlakozhatott az észak-norvégiai Vardő szigetére utazó expedícióhoz. A VII. Keresztély dán király (ur. 1766-1808) által kezdeményezett csillagásztalálkozó apropója az 1769. június 3-i Vénusz-átvonulás volt, melyet megfigyelve lehetőség nyílt a Föld-Nap középtávolság kiszámítására (a Hell Miksa vezette küldöttség végezte egyébként a legpontosabb számításokat).

A királynő által küldött tudományos expedíció ugyanakkor nem csak csillagászati, hanem nyelvészeti megbízásokat is kapott a bécsi udvartól: német és skandináv nyelvtudósok már a 18. században azt fejtegették, hogy a magyar viszonylag közeli rokonságban áll a finn és lapp népek – akkoriban még igencsak fejletlen – nyelvével. Mivel Vardo szigetének lakossága zömében lappokból állt, az odalátogató tudósok ennek a finnugor nyelvnek a tanulmányozását is feladatul kapták, amit elsősorban Sajnovics János végzett.

Bár nem volt nyelvész, Sajnovics megfigyelte a magyar és a lapp hasonló hanglejtését, illetve a szókészlet és a kiejtés terén fellelhető egyezéseket vizsgálta, tapasztalatait 1770-es, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című művében foglalva össze. A csillagász nyelvészeti felfedezése, miszerint a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozó lapp közeli rokona lenne, Magyarországon általános elutasításra talált. Sajnovics csak keveseket, például Pray Györgyöt, Dugonics Andrást és az orvosi hivatás mellett nyelvészkedő Gyarmathy Sámuelt tudta meggyőzni kutatásai helyességéről.

A Demonstratio iránti magyar ellenszenvet jelzi, hogy a mű még abban az évtizedben számos idegen nyelven megjelent, magyar kiadására ellenben egészen 1994-ig kellett várni. Sajnovics János nyelvészeti munkája után visszatért a csillagászathoz, ám reményei ellenére nem kapta meg a Budára áthelyezett nagyszombati egyetem obszervatóriumának királyi csillagászi állását. Csalódottan vonult vissza a közélettől, 1785-ben, Budán fejezve be tudományos eredményekben bővelkedő életét.