rubicon
back-button Vissza
1708. november 28.

A sárospataki kuruc országgyűlés megnyitása

Szerző: Tarján M. Tamás

1708. november 28-án nyílt meg Sárospatakon a Rákóczi-szabadságharc utolsó kuruc országgyűlése, mely a felkelők megrendült helyzetét a katonáskodó jobbágyok felszabadításának ígéretével és a hadiadó beszedésének leegyszerűsítésével próbálta javítani.

A diéta legfőbb előzményének kétségkívül azt tekinthetjük, hogy a morvaországi hadjáratra készülő kuruc hadak 1708 augusztusában, Trencsén mellett megsemmisítő vereséget szenvedtek Sigbert Heister császári főparancsnok és Pálffy János csapataitól. Ez a fiaskó nem csak abból a szempontból volt súlyos, hogy meghiúsította Rákóczi hadjáratának távlati terveit, hanem azért is, mert romba döntötte a kurucok morálját: korábban ugyanis a fejedelem soha nem tudott ekkora haderőt összpontosítani, ígéretes serege azonban már az első csatában úgy oszlott szét, akár a füst.

A vereség után egész ezredek dezertáltak, számos tehetséges tiszt – például Ocskay László, Bezerédj Imre – átpártolt a császáriak oldalára, miközben Heister erői győzedelmesen törtek előre a Dunántúlon és a Felvidéken. A kurucok hamarosan elveszítették a gazdasági szempontból kulcsfontosságú bányavárosokat, közben pedig mind nagyobb méreteket öltött az országban dúló pestisjárvány, tehát a szabadságharc a bukás szélére került. II. Rákóczi Ferenc a reménytelen állapotokon egy országgyűlés összehívásával próbált meg felülkerekedni, ennek nyomán 1708 novemberére a hozzá hű rendeket Sárospatakra rendelte.

A diéta november 28-án, a pataki várban kezdte meg üléseit, a kilátások azonban nem voltak túlságosan biztatóak. Rákóczi Ónodon I. József (ur. 1705-1711) és a Habsburg-ház trónfosztásával már igencsak megosztotta akkori támogatóit, hívei körét pedig az 1708. évi katonai kudarcok vészesen lecsökkentették. A rendek eleve alacsonyabb létszámban jelentek meg Sárospatakon, közülük pedig sokan már a Magyarországot minden szempontból kimerítő háború befejezését tartották kívánatosnak. A fejedelem a küzdelem folytatását végül csak a vitézlő rendre támaszkodva tudta kiharcolni, ez a körülmény pedig azt diktálta, hogy a szabadságharc vezére későbbi törvényjavaslataival is ezen társadalmi réteg kegyeit keresse.

Így magyarázható, hogy Rákóczi Sárospatakon személyi szabadságot ígért a katonáskodó jobbágyoknak, azok rokonainak, illetve az elesettek özvegyeinek, miközben az általuk lakott településeket a hajdúvárosok rangjára szándékozott emelni. A nagylelkű ajánlaton túl más megfontolásból ugyan, de

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.