William Kidd skót kalóz halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1701. május 23-án ítélték halálra William Kidd skót tengerészt, a brit flotta egyik utolsó „hivatásos” kalózát.

Kidd 1645-ben, skót földön született, apja halála után azonban kisgyermekként a tengerentúlra, New York brit gyarmatra került. Vélhetően már fiatal korától a tengeren szolgált, mígnem 1689-ben, 44 esztendős korában egy angol–francia kalózflotta élére állt a karibi szigetvilágban. Ebben az időben a kalózkodás határai még messze nem voltak egyértelműek, ami az Admiralitás számára a brit hajókkal szemben bűncselekménynek minősült, az üdvös tevékenység volt az ellenséges országok kárára. Kidd a Blessed Willam hajóval Nevis kormányzója, Christopher Codrington szolgálatába állt, és a XIV. Lajos (ur. 1643-1715) ellen folytatott pfalzi örökösödési háború részeként sorra kirabolta a francia kézben lévő szigeteket.

Kidd a kalózokkal szemben később jelentős érdemeket szerzett az észak-amerikai partok megtisztításakor. A tengerész később elvesztette a hajóját, ezért visszatért New Yorkba, ahol megházasodott és példás közösségi életet élt, adományokkal járult hozzá a városi Szentháromság-székesegyház építéséhez is. A tengerész 1696-ban utóbb végzetesnek bizonyuló megbízást kapott Bellomont kormányzótól, melyben vállalta a térséget dúló Thomas Tew, John Ireland és más híres bűnözők kézre kerítését.

A III. Vilmos (ur. 1689-1702) által szentesített szerződés értelmében a királyi kincstárat mindössze a küldetés során szerzett értékek 10%-a illette meg, így Kidd örömmel vállalta a feladatot. A gyümölcsözőnek ígérkező vállalkozás érdekében pénzzé tette minden vagyonát és bizalmasa, Robert Livingstone segítségével felkészítette a válogatott legénységgel induló Adventure Galley nevű hajót. A tengerészt azonban nemsokára utolérte a balsors, angliai látogatása során ugyanis tiszteletlen volt egy hadihajó kapitányával szemben, aki legénysége nagy részét besoroztatta. Kidd New Yorkba visszatérve csak megbízhatatlan matrózokat tudott szerződtetni, akik felett később el is vesztette az irányítást. Az Adventure Galley ennek ellenére útra kelt, és 1696 őszén a Jóreménység fokánál, majd Afrika keleti partjánál és a Vörös-tenger Báb-el-Mándeb nevű szorosánál tanyázott, ám nem járt eredménnyel.

A zsákmány elmaradása miatt a legénység egyre türelmetlenebbé vált kapitányával szemben; később Kidd egy fedélzeten támadt vita során megölte William Moore nevű tüzérét is. 1698 februárjában aztán az Adventure Galley végre zsákmányt szerzett, miután az Indiai-óceánon elfogta a francia zászlóval hajózó Quedagh Merchant nevű kereskedőhajót, aminek – Kidd balszerencséjére – angol volt a kapitánya. A Quedaghon a hajósok töménytelen mennyiségű nemesfémet, drágakövet és selymet zsákmányoltak, jórészt ez a rablás lett az alapja a Kidd által elásott kincsekről szóló históriáknak.

Ekkor jutottak a kapitány fülébe azok a vádak, melyekkel brit földön illették: hogy tisztázza nevét, Amerikába hajózott, Bostonban azonban 1699. július 6-án börtönbe került. A kalózkodással vádolt Kiddet és feleségét állítólag embertelenül megkínozták, végül az Admiralitás legfelső bírósága ítélkezett sorsáról. A kapitány pere, melynek révén a közvélemény kegyetlen bűnözőként ismerte meg nevét, a vádlott balszerencséjére politikai vonzattal bírt. A hajós korábbi megbízói ugyanis a whig párt nagy hatalmú politikusai voltak, akiket a nemrég kormányra kerülő toryk ilyen módon akartak kellemetlen helyzetbe hozni. A hatalmi játszma erős emberei aztán sorsára hagyták Kiddet, akinek kalóztevékenységét csak állítólagos támadásairól szóló mendemondák, a kalóz-Kánaánként ismert Madagaszkár szigetére tett utazása és a Quedagh Merchant kirablása bizonyították.

Végül William Moore meggyilkolása elégnek bizonyult a vádnak ahhoz, hogy Kiddet a londoni „kivégző dokkban” 1701. május 23-án láncokkal összekötve felakasszák. William Kidd elítélése szimbolikus tett volt az angol haditengerészet történetében, véget vetett ugyanis egy olyan kornak, mely során a hajózás legnagyobb hősei tengeri kalandorok, Francis Drake és Walter Raleigh voltak. A tengerész és kalóz között vékony mezsgyén lépkedő Kidd később az angol folklór egyik leghíresebb tengeri bűnözője lett, akinek elásott kincseit még évszázadok után is kutatták a Karib-tenger szigetein.