rubicon
back-button Vissza
1697. július 1.

Kirobban a hegyaljai felkelés

Szerző: Tarján M. Tamás

„…Az élő és mindenható Istenre kérünk és intünk mindenkit, valakik hazájokat és nemesi szabadságukat keresik és nyomorúság aluli felszabadulásokat kívánják, hogy ez levelünket vévén, elviselhetetlen iga alól való szabadulásokért mindjárt minden haladék nélkül fegyvert fogjanak és régen kívánt szabadságuk helyreállításában Isten neve segítségül való hívatásával velünk együtt szívesen munkálkodjanak.” (Részlet a bujdosó kapitányok kiáltványából)

1697. július 1-jén robbant ki a tokaj-hegyaljai felkelés, miután a Sátoraljaújhelyen tartott vásár idején az elégedetlenkedő tömeg összecsapott az ott állomásozó német katonasággal. A küzdelemben a dühödt városiak a kapitánnyal együtt mind egy szálig levágták a császáriakat, a későbbiekben pedig Tokajt és Sárospatakot is megszállták, ám a Habsburg főerők egy hónap alatt leverték a lázadást.

Az 1697. évi hegyaljai felkelés kitörését számos tényezőre vezethetjük vissza, melyek alapján kijelenthetjük, hogy a konfliktus már nagyon régóta érlelődött ebben a térségben. Először is, a Tokajnál kezdődő és északkelet felé húzódó hegyes-erdős terület ekkor már több évtizede menedéket biztosított a kettős adóztatás, vagy az erőszakos ellenreformáció elől menekülők számára; az úgynevezett „bujdosók” az 1670-80-as évek során jelentős katonai tényezővé váltak, akiket Apafi Mihály erdélyi fejedelem (ur. 1661-1690) is igyekezett felhasználni céljaihoz, ám végül alulmaradt Thököly Imrével szemben. A „kuruc királyt” később sokan vádolták azzal, hogy Magyarország négy részre szakításával, a tiszavirág életű felső-magyarországi fejedelemség kikiáltásával eltékozolta a rendelkezésére álló haderőt, ám az is vitathatatlan tény, hogy küzdelmei során Thököly komoly népszerűségre tett szert a térségben élő végvári vitézek, polgárok és jobbágyok körében.

Nem véletlen, hogy a hegyaljai felkelés vezérei – köztük Tokaji Ferenc hadnagy és Szalontai György bíró – 1697-ben „Thököly Imre kapitányaiként” hívták fegyverbe az elégedetlenkedőket. Tizenöt év alatt a kalandor fejedelemből romantikus hőst faragtak, a fegyveres ellenállásra pedig napról napra több indok akadt: a Szent Liga sikeres felszabadító háborújának eredményeként a hadszíntér az Al-Duna vidékére tevődött át, ez pedig – a reguláris császári haderő bevetésével együtt – azt eredményezte, hogy az egykori végvári vitézekre már nem volt szükség. Ezekre a férfiakra

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.