rubicon
back-button Vissza
1687. március 3.

Megkezdi működését az eperjesi vésztörvényszék

Szerző: Tarján M. Tamás

„Hol vagytok lutheránusok, hogy protestáljatok?” (Esterházy Pál nádor)

1687. március 3-án kezdte meg működését az Antonio Caraffa császári tábornok vezette eperjesi vésztörvényszék, mely a következő hónapok koncepciós pereiben összesen 24 nemest és gazdag polgárt küldött halálba.

A vésztörvényszék felállítását kiváltó okok egészen az 1670-es évek elejéig nyúlnak vissza, ekkor ugyanis az addig virágzó Eperjest, mely a magyarországi lutheránus hit egyik legfontosabb bástyája és legfőbb oktatási központja volt, a bécsi udvar megkísérelte erőszakkal katolikussá tenni. 1671-ben, I. Lipót (ur. 1657-1705) utasítására a város evangélikus templomai katolikus kézbe kerültek, a Kollégiumot a jezsuiták vették át, a protestáns lelkészeket pedig elűzték Eperjesről. Az uralkodói közbeavatkozás egyéb téren is megnyilvánult, jelesül abban, hogy a település védműveit nagyrészt lerombolták, illetőleg az udvar a gazdag városka gazdasági ügyeiben is igyekezett befolyást szerezni. Eperjes tehát látszólag Habsburg-hű lett, ám a valóságban a mélyben súlyos ellentét lappangott, ami Thököly Imre felkelése idején a felszínre is került. A felvidéki város 1682-től egyszeriben a kuruc „rebellió” egyik legfőbb oszlopa lett, kiűzte falai közül a jezsuitákat, lerombolta a ferences kolostort, és számos katonát adott az oszmán hűbéres fejedelemmé kinevezett hadvezérnek.

Thököly szerencsecsillaga azonban Bécs 1683. évi sikertelen török ostroma után fokozatosan leáldozott, ezzel párhuzamosan pedig Eperjes felett is sötét fellegek gyülekeztek: 1685-ben a város Habsburg uralom alá került, ami a védművek újabb lerombolásán és a fosztogatásokon túl egyéb súlyos következményeket is magával hozott, I. Lipót legbefolyásosabb tanácsadói – például Kinsky cseh kancellár és Strattmann birodalmi kancellár – ugyanis úgy vélték, a török elleni sikerek után hasznos lenne a magyar nemességet megfélemlíteni és a bécsi udvar ellenségeit példásan megbüntetni. Eperjes, mint a Thököly-felkelés egyik legerősebb bástyája eleve „jó eséllyel” indult a bűnbakkereséskor, sorsát pedig végleg megpecsételte, hogy a Felvidéken tevékenykedő Antonio Caraffa generális arról adott hírt az udvarnak, hogy a város polgárai titkos levelezést folytattak a Zrínyi Ilona által védett Munkács várával.

E jelentés következtében 1687 februárjában Lipót megbízta Caraffát az ügy kivizsgálásával, aki – a maga kegyetlen módján

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.