rubicon
back-button Vissza
1687. augusztus 12.

Győzelem a második mohácsi csatában

Szerző: Tarján M. Tamás

1687. augusztus 12-én vívták a Lotharingiai Károly herceg, II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő vezette Habsburg erők és Szári Szulejmán nagyvezír oszmán hadai a nagyharsányi ütközetet, ahol a Szent Liga csapatai döntő győzelmet arattak. A „második mohácsi csatának” is nevezett összecsapás mintegy keretbe foglalta a magyarországi török háborúkat, hiszen – 1526 után – ezúttal a keresztények diadalmaskodtak.

Miután Kara Musztafa nagyvezír kudarcot vallott Bécs alatt – Sobieski János lengyel király (ur. 1674-1696) és Lotharingiai Károly súlyos vereséget mértek rá a kahlenbergi csatában –, a császárvárost védő hadvezérek, a korábbi alkalmaktól eltérően, betörtek Magyarországra, és még abban az esztendőben visszafoglalták Párkányt. Mivel IV. Mehmed (ur. 1648-1687) birodalma szemlátomást meggyengült, a szomszédos nagyhatalmak úgy érezték, kiváló alkalom kínálkozik a törökök visszaszorítására; XI. Ince pápa védnöksége alatt létrejött a Szent Liga, melynek tagjai – a Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence, majd Oroszország számos fronton támadtak a roskadozó szultánságra. I. Lipót császár-király (ur. 1657-1705) célja az 1527 óta Habsburg kézen lévő magyar Szent Korona országainak felszabadítása volt, és törekvését siker koronázta, ugyanis számos kisebb vár után – 1686-ban – Buda is keresztény uralom alá került.

Bár az oszmánok még ebben az évben megpróbáltak békét kérni Bécstől, a császárvárosban elutasításra találtak, fegyvernyugvás helyett, a Haditanács a következő évre újabb hadjáratot hirdetett. 1687 tavaszán Lotharingiai Károly az eszéki Dráva-híd felé nyomult előre, miközben Miksa Emánuel átvágott az Alföldön, Szolnoktól a Tisza torkolatáig vonult, majd később a Dunánál egyesült a főerőkkel. A császáriak körülbelül 50 000 fős sereggel rendelkeztek, míg a Dráva túloldalán, Eszék mellett táborozó Szulejmán nagyvezír 60 000 katonával – szpáhikkal, janicsárokkal és segédhadakkal – készült az összecsapásra.

Miután a Dráva fahídja több mint nyolc kilométeren keresztül vezetett át a mocsáron, a keresztény erők nem mertek megkockáztatni egy támadást, viszont a lehetőséget sem akarták elszalasztani. Lotharingiai Károly – Savoyai Jenő tanácsára – úgy döntött, visszavonulást színlel, hogy átcsalja Szulejmán erőit a Dráva túlpartjára. A terv sikeres volt, ugyanis miután a nagyvezír látta, hogy a császári seregek megindulnak Siklós irányában, úgy döntött,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.